Legutóbbi bejegyzések
A szent – Glóriát rá, keresztre vele
Érzelmileg rendkívül telített időszakot élek, az eddigi életem megpróbáltatásokban talán legjobban bővelkedő szakaszában. Ennek részét képezi a színház is, hiszen az egész április arról szólt,…
Az éjjel soha nem érhet véget – Esünk. Kelünk. Továbbmegyünk?
Amikor igazán személyes hangvételű előadásról írok, nem állhatom meg, hogy én is hozzátegyek valami személyeset. Így lesz ez a mostani írásomban is, ezt váltotta ki…
Védőháló – Minden rendben lesz. Tényleg?
Budán csuda dolgok történnek. November elején egy pár hetes időszakban a Mechwart liget környékkén volt feladatom, így ebédidőben alkalmam nyílt betérni a BudaPasta nevű tésztázóba….
Márfi Márk: Lassan – Nyomot hagyni…
Különleges estére készültem, amikor elindultam Márfi Márk legújabb előadására, mely a Lassan címet kapta. A történet –hasonlóan a korábbi, Telik című darabhoz– a Lóvasúton került…
Jaj, Istenem! – Akarsz róla beszélni? Ideje lenne.
Kiemelt figyelemmel követem azokat a színházi előadásokat, amelyek az Isten létével, működésével foglalkoznak valamiképpen. Ezekben jellemzően emberi nézőpontok érvényesülnek, és ha mindez némi szellemességgel is…
Most akkor – A kabát, ami visszafordítja az időt
Hiszek abban, hogy ha dolgom van valamivel, az egyértelmű jeleket küld, és végül megértem, miért kellett találkoznunk. Így történt ez a Dunaújvárosi Bartók Színház legújabb…
A kripli – Na akkor a holnaputáni napon sétálunk, a kurva szádat…
Nagy várakozások mellett érkezett meg a Centrál Színház legújabb nagyszínpadi bemutatója, Martin McDonagh: A kripli című groteszk komédia. Mucsi Zoltán szereplése eleve felkorbácsolja a kedélyeket,…
Peer Gynt – Mindezt vágyak és gondolatok okozták
Számomra az évad színházi felfedezése a Budapest Bábszínház. Habár az elmúlt időszakban csupa jót olvastam róla, olyan alkotói csapattal akartam a színház lelkében elmerülni, akiket…
Parallax – Nem túlélő akarok lenni. Élő akarok lenni.
„Hát milyen vagány nő már az, aki Auschwitz-ban szül meg egy csecsemőt?” – hangzik el a kérdés egy színházi előadás első harmadában egy holokauszttúlélőtől. A…
Szerelem – Élni. És élni hagyni?
Vannak előadások, amelyeknél részben vagy egészben rejtély, mit is fogunk látni. Nem derül ki az ajánlókból, a színlap sem fedi fel a darabot. És vannak…
Angyalok Amerikában – Felismerések a tudat küszöbén
Akik látták a 2010-es években az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban az Angyalok Amerikában előadást, tudják és érzik, mit jelent egy lelkileg, érzelmileg, társadalmi szempontból…
Az igazság gyertyái – Miért születünk, ha aztán nem élhetünk?
A Budaörsi Latinovits Színház általam legjobban várt bemutatója az idei évadban Székely Csaba: Az igazság gyertyái c. darabja, melyet Alföldi Róbert rendezett. Ha semmi más…
MI vagyok – Isten-ember-gép szentháromsága egy digitális teremtéstörténetbe ágyazva
Különleges hétvége részese lehettem, hiszen Székely Csaba két új darabjának bemutatóját volt szerencsém látni egyazon hétvégén: egyik nap a MI vagyok került bemutatásra a Pinceszínházban,…
Mákfagyi – A boldogság, mint váratlan örökség
Amióta elkezdődött a 2025-ös év, az az érzésem, hogy egymást érik a nehéz pillanatok, küzdelmek, kellemetlenségek. Körülnézek a szűkebb és tágabb környezetemben, és látom, ahogy…
Egy bizonyítás körvonalai – Vajon kijön a matek?
Nagy várakozásom előzte meg a Centrál Színház új bemutatóját, az Egy bizonyítás körvonalai című darabot, mely a Kisszínpadon került bemutatásra Puskás Tamás rendezésében. A történet…
Mellékhatás – A szerelem Viagrájától összegabalyodó okok és okozatok
A Centrál Színház ismét olyan alkotói névsort hozott össze, ami számomra már akkor garanciát jelentett az előadás ismételt megnézésére, amikor még egyszer sem láttam a…
