Az idei színházi évadnak kétségkívül az általam legjobban várt előadása a Radnóti Miklós Színház évad végi bemutatója, Tony Kushner: Angyalok Amerikában c. darabjának második része, mely a Peresztrojka alcímet viseli. A várakozásom alapja a szintén itt bemutatott első rész. Mivel nagyon magasan volt a mércém, hiszen először az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban egy részben láttam a darabot, az első résznek tényleg meggyőzőnek kellett lennie. Valószínűleg a Radnóti Színház tudta is ezt, hogy a darabbal magas elvárások fognak találkozni, mert sikerült is az elvárásoknak megfelelni, azokat felülmúlni. A második rész miatt így már nem aggódtam annyira, mint az első miatt. Tipikusan ilyenkor szokott előfordulni az, ami most is történt: olyan bizalommal fordultam az előadás felé, hogy négy különböző alkalomra is jegyet váltottam az akkor még be sem mutatott darabra. Az előadást Nagy Péter István rendezte, és Upor László fordította a szöveget. A dramaturg Sándor Júlia.
A Peresztrojka ott kezdődik, ahol a Küszöbön az ezredforduló véget ér. Ezt a világot azonban már nem csak a közelgő összeomlás veszélye fenyegeti. A beszakadt mennyezet alatt egy félelmes lény tárja szét szárnyait, és minden emberi haladás bevégeztének szükségét hirdeti. A szereposztást illetően egy változtatás történt: a második részben Joe Pitt szerepében Krisztik Csaba látható. 1985. Amerika. Prior Walter eksztatikus rémülettel bámulja a mennyezete hűlt helyét. Joe Pitt bátortalanul követi a lakásába Louis Ironsont, hogy elkövesse élete első, sokszor elképzelt és rettegve félt házasságtörését. Felesége, Harper mindeközben a sarkvidéki télben egy vágyott új világ építésén ügyködik, de a kies Antarktisz egyre jobban Brooklynra hasonlít. Számomra kifejezetten szimpatikus, hogy a második részre a beengedés meglepően korán elkezdődik. Ez azért is előnyös, mert kisebb a tolongás a kinti részen és jobban elférünk. De természetesen jelentősége is van, hiszen a színházterembe belépve már villódzó fények és folyamatos kivetítés vár minket. Egy lüktetés, egy alap moraj, ami jelzi, hogy nem csak kezdődik, de folytatódik is valami. A díszlet is nagyrészt az első részben megszokott, ám a mennyezeten tátongó hatalmas lyuk, melyen az angyal közlekedik, új. Szellemes megoldás továbbá az első részben fogyasztott Coca-Cola lecserélése Pepsi-re.
Nem feltétele a második résznek az első megtekintése vagy ismerete, mint ahogy erre nem kevés utalás el is hangzik, főleg a darab elején, ami azért valamelyest mégis összefoglalja az első epizód legfontosabb történéseit és azt a pontot, ahonnan történet folytatódik. A színészek ki is hangsúlyozzák, hogy a darab elején látható bevezetőt nem feltétlenül Kushner írta… A Peresztrojkában Kushner az első részben megismert szereplőket egy jóval töredékesebb, látomásosabb, szertelenebb második részben, személyes életük küszöb-helyzeteiben állítja elénk. Hogyan folytatható egy élet, mely folytathatatlannak látszik? Tud-e az ember változni, elengedni, megbocsátani, újrakezdeni, amikor az fájdalmasnak, halálosnak, vagy akár lehetetlennek tűnik? Amikor olyat kell megkérdőjeleznie magában, amit addig identitásától elidegeníthetetlennek hitt? És meg tudják-e ezt lépni társadalmaink? Kushner az Angyalok Amerikában második részében a küzdő embert állítja elénk, miközben emberséggel és humorral, pikánsan és filozofikusan, begerjedt angyalokkal és tévelygő emberekkel a romokon kisarjadni képes életről beszél.
Az Angyalok Amerikában 2. részének központi üzenete, hogy a változás elkerülhetetlen, és az emberi túlélés kulcsa a felelősségvállalás, az együttérzés és a közösség. A változást nem lehet megállítani. A „Peresztrojka” cím már önmagában is az átalakulásra utal. A darab szerint a világ folyamatos mozgásban van, és bár sok szereplő – különösen a hatalomhoz ragaszkodók – fél a változástól, az mégis szükségszerű. Az angyalok azt szeretnék, ha az emberiség megállna, mert Isten elhagyta a mennyet az emberi haladás miatt. Prior azonban elutasítja ezt, és azt mondja, hogy az embereknek tovább kell menniük, még akkor is, ha ez fájdalommal jár. Nem vagyunk kövek, és remény a szenvedés közepette is létezik. A darab az AIDS-járvány, a halálfélelem és a társadalmi kirekesztés idején játszódik, mégis alapvetően reményteljes. A szereplők sok veszteséget élnek át, de képesek kapcsolatokat teremteni, megbocsátani és újrakezdeni. Senki sem képes egyedül túlélni. A szeretet, a barátság és a gondoskodás fontosabb, mint a politikai vagy vallási dogmák. A darab kulcsmondata, mely a második rész végén hangzik el: „Kezdődik a nagy munka.” Ez azt jelenti, hogy a társadalmi igazságosságért, az elfogadásért és az emberi méltóságért folytatott küzdelem soha nem ér véget – mindig van további feladatunk. Az emberiség minden hibája ellenére képes fejlődni, és a történet még nem ért véget.
Az előadás nem csak történetében, de a színészi játékot tekintve is bivalyerős. Major Eriknek első látásra rajongója lettem anno. Most is olyan természetességgel játszik el komplex, összetett emberi érzelmeket és határhelyzeteket Prior-ként, amire szerintem születni kell. A második részben számomra a legmegdöbbentőbb színészi pillanata az, amikor betegként úgy beszél, hogy közben hitelesen játssza el, ahogy szörcsög a tüdeje levegő után kapkodva, és eközben könnyel telik meg a szeme, mialatt egyébként érzelmeket, gondolatokat is közöl. Ez tanulhatatlan. Ez maga a zsenialitás. Roy Cohn szerepére László Zsoltnál nem lehet jobb választás. Soha nem jut eszembe a film, soha nem gondolok Al Pacino-ra, amikor a játékát nézem, mert egész egyszerűen felülmúlja. Emellett jól áll neki ez a karakter. Szemlátomást élvezi, hogy egy eredendően gonosz, sátáni figura bőrébe bújhat. Még a káromkodásai is olyan ízesek, hogy nekem esik jól, amikor kimondja őket! Az általa megformált Cohn-nak azért egy nagy erénye mégis van: sziklaszilárdan és szenvedélyesen képviseli, amit helyesnek gondol, és tűzbe is megy ezért. Tóth Ildikó több szerepben is látható ebben a részben: anyaként, főorvosként és Ethel Rosenberg-ként is. Mindegyiket imádom, de talán Ethel-ként a legemlékezetesebb, amikor énekelni kezd Roy halálos ágya mellett. Lestyán Attila számomra az idei évad egyik legnagyszerűbb csillaga. Belize és Mr. Lies szerepében is tündököl. Nem mellesleg olyan táncot lejt Berényi Nóra Blankával, amiben mindig gyönyörködöm. Az előadás koreográfiája Nagy Péter István, Lestyán Attila és Csuzi Márton munkája.
Berényi Nóra Blanka az Angyal és Emily szerepében látható. Fizikailag talán ő veszi ki a részét a legjobban az előadásból, tekintettel arra, hogy köteleken lóg és pörög, táncol tűsarkú cipőben, és így vagy úgy, de szinte végig jelen van a történet során. Elképesztő kondíciót kívánhat tőle ez az előadás, pláne úgy, hogy a két részt rendszerint két egymást követő estén tűzték műsorra a színházban. Bata Éva szintén személyes nagy kedvencem Harper-ként. Kitalált egy szuper kifejezésmódot arra, hogy a darab szerint problémái vannak. A boldogság keresése égen és földön mindannyiunk osztályrésze, akárcsak Harper-nek. Végül belátja, hol kell változtatnia ahhoz, hogy az élete tovább mehessen. Joe Pitt szerepében Krisztik Csaba remek választás. Egyelőre kevesen nevetnek fel azon a pontján az előadásnak, amikor egy cowboy-hoz hasonlítják a karakterét. De aki látta a Parasztoperát és az Angyalokat is a Radnótiban, érteni és szerintem értékelni is fogja ezt a zseniális poént. Nem ez az egyetlen kiszólás az este folyamán. A darab több ponton is reflektál kis magyar közéletünk közelmúltbéli változásaira. Pontosan ezek azok a kis ajándékok, meglepetések, amiért imádok színházba járni. Louis-ként Pál András egyszerűen tökéletes. Major Erik mellett ő a másik kulcsfigura, aki az egyik legtöbbet is teszi bele az előadásba. Pál András nem tud hibázni. Bármiben is látom, olyan erővel, hittel és humorral játszik, ami semmihez nem fogható. Képes a szemével mosolyogni és partner minden kópéságban. Persze drámai pillanatból is bőven jut neki ezen az estén.
Nem mehetünk el szó nélkül az előadás technikai csapata mellett sem. Olyan komoly technikai hátteret kapott ez az este, amit kevés előadás manapság. Devich Botond díszlete, Szabados Luca jelmezei, Bocsárdi Magor zenéje csodálatos összhangot alkotnak. A média- és LED design Wurk Ikona munkája. Külön érdekesség, hogy az előadásban elhangzik a kaddis, és ahhoz, hogy ez hiteles legyen, a héber nyelvi korrepetitor szerepét Borgula András vállalta magára. Az Angyalok Amerikában két része Upor László fordításában, a Selinunte Kiadó gondozásában a Színházi könyvek webáruházban kapható, én a színházban is meg tudtam vásárolni egy kitűzővel együtt, mely az alábbi idézetet tartalmazza a darabból: „Ez van. Életfüggők vagyunk.”
Fotó: Dömölky Dániel
