Nagy várakozások mellett érkezett meg a Centrál Színház legújabb nagyszínpadi bemutatója, Martin McDonagh: A kripli című groteszk komédia. Mucsi Zoltán szereplése eleve felkorbácsolja a kedélyeket, de az előadás sok más szempontból is a legek közé emelkedett. Igaz, hogy Eileen szerepében Básti Juli, és a Mamusként színre lépő Mucsi Zoltán valóban felejthetetlen páros, ám a címszerepben Billy-ként Szécsi Bence beragyogja a színpadot és viszi a show-t Puskás Dávid rendezésében.
A történet szerint a főszereplő Billy-t (Szécsi Bence) a helyiek csak „a kripliként” emlegetik, testi fogyatékossága miatt kitaszítottként él a közösségben. Szüleit elvesztette, és két idősebb nőrokona, Kate (Pálfi Kata) és Eileen (Básti Juli) nevelik őt. Billy magányos, intelligens fiú, aki szeretne kitörni a sziget szűkös, zárt világából, és többre vágyik, mint amit ott talál.
Egy napon jön a hír, hogy egy hollywoodi filmes stáb érkezik a szomszédos Inishmore szigetre, hogy ír helyiekről forgassanak dokumentumfilmet. Billy ebben látja meg a lehetőséget arra, hogy elhagyja a szigetet, és új életet kezdjen. Egy hazugság árán sikerül is eljutnia a forgatásra – ám amit ott talál, az nem pont az, amire számított…
A történet olyan sorskérdéseket boncolgat, mint a kirekesztettség és a vágy a kitörésre, az emberi kegyetlenség és emberség a kis közösségekben, álmok és azok szertefoszlása, valamint az identitás és önelfogadás. Mondhatnánk akár úgy is: Je suis Billy.
Amikor Billy végül hazatér, kitaszítottabb lesz, mint valaha – már nem csak a testi fogyatékossága miatt néznek rá furcsán, hanem a csalódás és a hazugsága miatt is. Az emberek haragszanak rá, különösen Helen (Hermányi Mariann), a lány, akibe szerelmes – és persze Bobby-baba (Mészáros András), akinek a legnagyobbat hazudta.
Amikor végre úgy tűnik, hogy Helen mégis kezd nyitni Billy felé, a fiú valóban elkezd fizikai tüneteket produkálni – és az, amit korábban hazudott, valósággá válik. A fontos mégis az, hogy az álmaiért megtett út hogyan változtatta meg a fiút – és hogyan tért vissza oda, ahonnan el akart menekülni: más emberként, de ugyanúgy kívülállóként.
A darabra jellemző McDonagh sötét humora: a karakterek nyers, gyakran kegyetlen párbeszédei ellenére sok a komikus elem is. A történet egyszerre szívszorító és groteszkül vicces. Sok emlékezetes alakítás színesíti az estét. Básti Juli és Mucsi Zoltán üde színfoltjai az előadásnak. Igazi nagy dumásként van jelen Hermányi Mariann, és a számomra egyik legkedvesebb, imádnivalóan idegesítő karaktert (Bartley) Stefanovics Angéla hozza (váltott szereposztásban Lukács Ádámmal). Ha már itt tartunk, ennek a díjnak a másik nagy nyertese számomra Johnnypateenmike, azaz Magyar Attila. Igaz, a darab vége felé, ahogy világossá válik számunkra Billy szüleinek igaz története, nagyon megszeretjük őt is. Az orvos szerepében Szabó Kimmel Tamás szintén emlékezeteset játszik.
Bagossy Levente pazar díszletében élethűen szólal meg Varró Dániel ízes fordítása. A korábban más előadásokból már megízlelt McDonagh szófordulatok visszaköszönnek, ettől aztán hamar ráhangolódunk az egyszerre morbid, vicces, keserű és mégis szórakoztató, mélységeket sem nélkülöző tanmesére. Jó, hogy a Centrál elővette ezt a darabot, igazi csemege volt minden perce!
Fotó: Centrál Színház
A kripli – trailer
