Szénakutyák – Weöres Sándor a Jégpacs Macskák szemével

Amikor gimnazista voltam, olyan pedagógus tanította az osztályomnak az irodalmat, aki nem tantárgyként tekintett rá, hanem valóságos csodaként, ajándékként, az életnek értelmet, célt adó művészetként. Hálás vagyok ezért, hiszen az ő óráinak köszönhetően lettem a kultúra, az irodalom, később a színház szerelmese. Az egyik óra keretében elvitte az osztályt a város színházának stúdiószínpadára, ahol irodalmi felolvasó délutánt tartottunk, színészek közreműködésével. Talán innen ered a vonzalmam a monodrámák és az egyszemélyes irodalmi estek iránt.

Hogy így is meg lehet tanítani, sőt, megszerettetni az irodalmat, az alkotókat, azok munkásságát, hogy élővé és zsigerivé lehet tenni az életrajzi adatokkal tűzdelt, száraz tananyagot, azt ekkoriban ismertem fel. Ahogy azt is, hogy a költők, írók életútja sokkal izgalmasabb annál, hogy szigorú időbeosztást követve, csak a közismert írásokat kiemelve rohanjunk végig a munkásságukon. Hiszen ez az ő életük! Szenvedélyek, küzdelmek, érzések, gondolatok, kínlódások, öröm, gyász, minden!

Azóta is keresem és kiemelt figyelemmel kísérem a tematikus irodalmi előadásokat, verses esteket, melyek kiemelten egy adott író, vagy költő életműve köré szerveződnek. Nincs ennél élőbb találkozás a szerzővel, vagy a színésszel, aki előadja. Persze mindez bátor színészt feltételez. Hiszen kiállni egyes egyedül a nézők elé a kör közepére, és hatalmas mennyiségű szöveget fejben tartva teljes átéléssel mondjuk másfél órán át koncentráltan a kiválasztott költő életművét előadni az bizony nagy vállalás. A költő szeretete mellett kell hozzá egy nagy adag rajongó fanatizmus is.

És olyan szerencsés csillag-együttállás, alkotói egymásra találás is kell hozzá, amilyen Göttinger Pál és Kálid Artúr találkozása. És persze Weöres Sándoré.

Korábban József Attilával tettem hasonló próbát az ő talán legnagyobb és legautentikusabb ismerője és szószólója, Jordán Tamás előadása révén. A Szabad ötletek jegyzéke estek felszabadító és katartikus hangulatán felbuzdulva döntöttem úgy, hogy ezúttal Weöres Sándorral tartok, és kíváncsian vártam, kik azok a szénakutyák.

A Szénakutyák – Képzeletbeli dokumentumjáték Weöres Sándor macskájáról című darabot a költő műveinek és élete dokumentumainak felhasználásával Göttinger Pál írta és rendezte. Kálid Artúr pedig előadja. Zseniálisan.

Nagy András PhD író, irodalmár, színháztörténész – aki segített a darab alapjául szolgáló anyag összeállításában – így ajánlja a Szénakutyák előadását: „Weöres Sándor verseit mindenki ismeri, gyerekkorunktól mondjuk és szeretjük őket – de ismerjük-e az alkotót, a koravén gyereket, és az öregemberként is szinte gyermekien játékos kedvű költőt? Tudunk-e az életét szegélyező örömökről, tragédiákról, megpróbáltatásokról és mámorokról? Göttinger Pál bravúrosan megkomponált monodrámájában ezek a titkok nem közvetlenül tárulnak fel, hanem annak a macskának a szemszögéből, aki – más és más alakban – leghűségesebb és legodaadóbb társaként kísérte végig a költőt, s akinek különleges karaktere ugyanolyan sok rejtéllyel mutatkozik meg, mint Weöresé. Mindezt Kálid Artúr virtuóz alakításában láthatja a közönség, aki egyszerre jelenik meg veszedelmes irodalomkritikusként, odaadó feleségként, tudálékos professzorként, haragos villamosvezetőként és persze öntörvényű macskaként – no meg ezernyi más szerepben, ahhoz hasonlóan, ahogy maga a költő is megannyi alakváltozatán keresztül vált a magyar irodalom egyik legnagyobb és legvarázslatosabb alkotójává.”

Az előadás budapesti premierjét szeptember 18-án tartották a FÉM Arts & Caféban. Izgalmas helyszín, remek teret kínál arra is, hogy az előadás előtt, vagy után leüljünk egy jó kávéra és finom falatokra. Mindeközben Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója, valamint Göttinger Pál rendező mesélt Kálid Artúrral kiegészülve a darab keletkezési körülményeiről, arról a –döntő többségében a járvány kényszere alatti– fáradhatatlan gyűjtő-, és rendszerező munkáról, mely az előadás alapanyagának összeállításával telt.

Kálid Artúr fáradhatatlan szenvedéllyel játssza végig ezt a fizikailag és lelkileg is igencsak emberpróbáló előadást. Alázattal, szeretettel és folyamatos, koncentrált figyelemmel. Nem csak Weöresre, de a nézők rezdüléseire is figyel. És ahol lehetősége van rá, be is vonja a közönséget a játékba. Közben könnyed és borongós sorok követik egymást. Érzések, hangulatok. Az egész este az érzelmeinkre hat, gyakran gyors változásokat eszközölve, így megeshet, hogy az egyik pillanatban még a sírás, aztán meg már a nevetés könnyei csordulnak le az arcunkról. Mert ez az este beszippantja az embert. A bevonódás elkerülhetetlen. Persze mindenki maga dönti el, mennyire mélyen engedi bele magát Weöres Sándor világába a költő macskájának szemein keresztül.

Éppen ez a macska-misztérium ad némi könnyedséget, kecses játékosságot is az estének. Így válik befogadhatóvá, emészthetővé. Kell, hogy néha kicsit kikönnyítse valami a lelkünket a súlyból, ami Weöres terhei révén ránk nehezedik.

Ha vannak még ízig-vérig irodalmárok és olyan pedagógusok, akik hisznek abban, hogy az írók és költők képesek egészen közelférkőzni az olvasóhoz, ha léteznek még alternatív irodalomórák, hát ezt az előadást nem szabad kihagyni a programjukból. Ezen az estén Weöres Sándor nem pusztán tananyag. Sokkal inkább élő, lélegző szövet. Lélek, öröm és fájdalom, boldogság és kín, emlékek és vágyak, írás és szenvedély. Sokkal több és nagyszerűbb, mint néhány oldal a tankönyvben. És sokkal összetettebb, komplexebb, mint pusztán érettségi tétel.

Jöjjenek hát idősek és fiatalok, és ismerék meg Weöres Sándort, az embert. Egy este Weöres Sándorral garantáltan hozzáad mindannyiunk életéhez. Bőven ad útravalót, és nem ereszt el a taps után. Igaz, nem is akarjuk, hogy eresszen. Sok dolgunk van vele!

Fotók: Büki László

Göttinger Pál: Szénakutyák
Olvasói értékelések átlaga:
5 a maximális 5 -ből (5 értékelés alapján.)
Saját értékelésem:
2

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.