Valószínűleg magunktól ritkán képzeljük el azt a helyzetet, hogy épp egy ünnepi vacsorát töltünk otthon a párunkkal, aztán egyszer csak betoppan a lakásba a testvérünk, csurom véresen, reszketve és remegve. Pedig pontosan ez az alaphelyzete Dennis Kelly Árvák című drámájának, melyet ezúttal Horváth János Antal rendező állított színpadra. A házaspár Danny (Lengyel Tamás) és Helen (Lovas Rozi), Helen testvérét, Liam-et pedig Molnár Áron alakítja. Korábban a Radnóti Színház Tesla Labor játszóhelyén láttam az előadást, és kíváncsian vártam, hogy a nyáron mit tud kihozni belőle a trió egy másik helyszínen, a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
A történet in medias res indul, hiszen rögtön a konfliktus kellős közepébe csöppenünk. Krimiszerű, hiszen még semmit nem tudunk a korról, a szereplőkről, a viszonyokról, de már minden csupa vér. Aztán a szereplők beszélni kezdenek, így tisztul a kép. Egy ideig. Mert ahogy haladunk az időben, és Danny és Helen próbálják kibogozni a szálakat Liam zaklatott elbeszélései alapján, egyre több lesz az ellentmondás, az el nem mondott részlet, melyek zavarossá, egyszersmind egyre zaklatottabbá és átláthatatlanabbá teszik, mi is történt pontosan.
Liam egyébként is egy zavart gyerek. Nem tűnik rossz szándékúnak, de monológjaiból látszik, hogy nincs rend a fejében, a gondolataiban, zűr van a világképével. Meg a múltjával is, és félő, hogy ez a jelenét is megbélyegzi. Mégsem mondhatjuk, hogy gonosz lenne, vagy velejéig rossz. Közben a házaspár kifejezetten szimpatikusnak tűnik. Életük egy ideig követendő példaként tárul elénk: szeretik egymást, együtt haladnak az életben, közösek a céljaik, gondolnak a jövőre. Hamarosan kiderül azonban, hogy a szálak képesek úgy bonyolódni, hogy végül ne tudják ők sem elkerülni önmaguk bepiszkolását. Hiába a mintaélet, bármikor jöhetnek olyan események, váratlan helyzetek, amikor döntéseket kell hozni. Ebben a konkrét történetben pedig nincs jó döntés, csak rossz és még rosszabb. És az előbb még szimpatikusnak tűnő házaspárról lassan kirajzolódik, hogy nekik is igen komoly problémáik vannak a felelősségvállalással. Mint ahogy valószínűleg mindannyiunknak problémája lenne ezzel, ha olyan határhelyzetben kellene azonnali döntést hoznunk, amelyről tudjuk: így is úgy is végzetes lesz…
Abban viszont segít a történet, és ez egyben az egyik nagy tanulsága is, hogy mik lehetnek azok a gyökér-okok, melyek kegyetlenségre, gyilkos cselekvésre indíthatják az embert. Párhuzamosan azzal, hogy Danny és Helen próbálják kiszedni Liam-ből, hogy pontosan mi történt, mit tett, kivel, és kinek a vérében ázik a pólója, a párbeszédekből sok egyéb kis információ-morzsa elénk tárul, és úgy áll össze számunkra a történet, hogy a szereplők még nyakig benne vannak a puzzle összerakásában, a néző viszont már sejtheti, mi minek a következménye lehetett.
Lassan felsejlik, mennyire van jelentősége Liam szélsőséges nézeteket valló barátjának, vagy miért is árva a testvérpár, milyen borzalmas helyzetekkel és döntésekkel kellett már gyerekként szembenézniük. Danny ugyan Liam példaképe, mégis tűz és víz kettejük világa. Míg Liam az utca gyermeke, a farkastörvények között felnövő kamasz, akinek az erőszak és a folyamatos, durva harc jutott osztályrészül, addig Danny burokban élt, viszonylagos védett közegben és biztonságban. Talán éppen ezért végzetszerű, hogy Danny sem úszhatja meg önmaga bemocskolását, hiszen ha valaki, hát ő két tűz közé kerül a felesége, és annak borzalmas tettet elkövető testvére között.
Ki mellé álljon? Hogyan fogadhatna el bármilyen szinten is valamit, ami teljességgel védhetetlen és bűn is egyben? Kell-e választania a családja és a becsületes, erkölcsös út között? Mibe sodorják végül a feloldhatatlan ellentétek? És vajon mit kérhet cserébe Helentől, ha hajlandó lenne bemocskolni magát?
Molnár Áron szédületesen jól hozza az eszelős, nyughatatlan, zavart férfi karakterét. Egy merő feszültség, zűrzavar. Elképesztő fizikai erőnlét kellhet ahhoz, hogy ennyire pontosan tudja a teljes testével és minden zaklatott mondatával hitelesen megmutatni Liam remegő-reszkető, kaotikus figuráját. Lengyel Tamás viszont Danny szerepében pont a higgadt nagymenőt alakítja. A családapát, aki két tűz közé kerül, és ezt megpróbálja higgadtan kezelni. Ráébred azonban, hogy feloldhatatlan ellentmondással áll szemben, és ez lassan teljesen felfalja a benne élő, talán kissé naiv, de feltétlenül jó embert. Lovas Rozi Helen szerepében meglehetősen karakán, mégis őrlődik. Nem kérdés számára, hogy bármit is tett a testvére, mellé kell állnia. Azzal viszont valamiért nem akar szembenézni, hogy ez csak a teljes bemocskolódás árán lehetséges. Olyan megoldást keres, amivel mindenképp meg lehet úszni a felelősséget. Csakhogy ilyen megoldás nincs…
A történet amellett, hogy izgalmas és lebilincselő, egyáltalán nem kiszámítható. És ami döbbenetes, hogy mennyire aktuális, ismerős és napjainkra konvertálható az üzenete. Nem csak a nehéz múltról, vagy a bűnökről van szó itt ugyanis. Hangsúlyosan vannak jelen a szélsőségek, a normális és emberhez méltó erkölccsel összeegyeztethetetlen ordas eszmék megjelenése és propagandisztikus terjesztése egy társadalomban. Manapság, ahol a posványban fajelméleti fejtegetések hangzanak el tömeg előtt, és a tömeg ünnepli azt, közben határvadászok toborzódnak, nos, sosem volt még ennyire aktuális ennek a történetnek a pszichológiája, és amit meg KELL tanulnunk belőle.
Valamiféle külső ellenség keresése és gyűlölete beférkőzik az agyakba és megmételyezi a lelkeket, majd szép lassan csepegtetve tettlegességgé fajul. Bőven láttunk példát a történelemben, hova vezet ez. Így aztán 2022-ben, Európa közepén ideje lenne már nem külső ellenségeket (értsd: felelősség alóli kibúvót) keresni folyton, hanem nagyon, de nagyon magunkba nézni…
Az előadást követően szolgálati közleményként elhangzott a Loupe Színházi Társulás neve, valamint honlapja, mely a loupe.hu címen érhető el. A hírlevél feliratkozás lehetősége mellett már látható, mikor és hol játsszák például az Árvák előadást újra. Nehéz időkben érdemes minden ilyen infómorzsára odafigyelni és lecsapni, ha valóban minőségi kultúrát akar fogyasztani az ember. Sajnos egyre kevesebb lehetőség kínálkozik rá. Ez viszont valóban egy emlékezetes produkció, bár a 16-os korhatárt ezúttal erősen ajánlott betartani.
Fotó: loupe.hu
