A bogyósgyümölcskertész fia – Rokendroll + Csajok + Fájás. Újra és újra…

Mennyi esélye van a 70-es évek Magyarországán egy nagyot álmodó kamasznak meghódítania a világ rockszínpadait? A vastagon szoci érában volt-e egyáltalán helye az álmoknak? Vagy eleve elvetélt volt minden eredeti, újító ötlet, ami nem a kockabeton rideg egyformaságáról szólt? Háy János regénye Kovács Máté egyszemélyes előadásában egy egész világot sűrít az anyagból készült darab másfél órájába. A rendező Kocsis Gergely, az előadással pedig az Átrium új játszóhelyet is avatott, a Bisztrószínpadot.

Kétség nem fér hozzá, hogy azoknak a nézőknek lehet húsbavágón ismerős a történet, akik átélték az adott kor egy részét, vagy egészét. Számomra például kifejezetten izgalmas kaland volt felfedezni, hogy a saját utam meddig követte a főhősét, hol voltak hasonlóságok és melyek voltak azok a pontok, amelyek nálam másként alakultak. Döbbenetes volt szembesülni vele, hogy mennyi párhuzam van a múltunkban, mennyire ismerős a korszellem, az emberi viselkedések, a lehetőségek, vagy éppen azok hiánya. Ha már álmodunk, mennyire engedi valóra váltani álmainkat az ország, ahová születtünk? Netán épp az állhat a világhír útjába, hogy ide születtünk?

A történet főszereplője a mesélőakinek az előadásból amúgy a neve sem derül ki- egészen kisgyerek korától kezdve avat be minket életútjába. Mindezt a zene fókuszával, ami egészen korán meghatározóvá vált az életében. És lényegében minden mást a zene alá rendelt. Emiatt azt is elmondhatjuk, hogy meglehetősen göröngyös utat választott, hiszen a rockzenészek élete csupa gyűrődés és kemény munka. Ma még sokan élnek azon zenei ikonok közül, akik a darab korában már aktívak voltak. Azok a nagyok, akik a mai napig helytállnak a rockszínpadon, mindannyian megküzdöttek a reflektorfényért. Sok melót és lemondást raktak bele a hírességhez vezető útba. A zene szeretete mellé elengedhetetlen valamiféle megszállottság is, ami minden viszontagság ellenére a küzdés és soha fel nem adás pályáján tartja őket örök szenvedéllyel. És milyen jó, hogy vannak ők!

Hősünk számára Jimi Hendrix az etalon, az isten. Persze a zene útjáról megannyi erő próbálta eltéríteni. Ám ha az ember szenvedéllyel szeret valamit, akkor tántoríthatatlanná válik azzal kapcsolatban. Kisgyerekként a nagyanyja nárcizmusa vette ki őt a zeneiskolából, ahová persze azért is visszalógott. Aztán ahogy cseperedett, az apja szüntelen önigazoló önimádatán és egoizmusán keresztül vezetett az út a dobgitáron át a cél felé. És ahogy Kovács Máté mesélt, csak bólogatni tudtam. A darab alapjául szolgáló mű rendkívül gazdagon írja le a szereplők jellemét, lelki világát és játszmáit. Ne feledjük el, hogy nem egyszerűen a szociban járunk, de ráadásul egy vidéki faluban. Így aztán sorra jönnek az ismerős helyszínek és karakterek: a nárcisztikus, önimádó, mindenkinél mindent jobban tudó, a kocsmatöltelék, a mindenre kíváncsi, a pletykafészek, a mást mondó és mást gondoló, a majomszeretettel szerető, a kifelé élő. És ezek csak beszélnek, beszélnek… – ők a vidék bája. A döbbenetes az, hogy ez a jelenség még ma is létezik. Ezek a jellemvonások pedig soha nem jóindulatról tanúskodnak.

Találkozunk a hetvenes-nyolcvanas évek zenekar-alapítási törekvéseivel is. Azzal a sajátos jelenséggel, amikor a fiatalok közösen akarnak zenélni és leosztják egymás között, ki milyen hangszeren játszik majd, de hangszere persze senkinek nincs. Lassú és küzdelmes úton kínlódják végig magukat apránként a zenekarrá váláson. Aztán mire sikerül, feloszlanak…

Közben az élet egyéb kötelezettségei is jönnek szembe kíméletlenül. A kollégista időszak az egyik legsötétebb része a darabnak. A szerző a főhős megpróbáltatásain keresztül részletesen mesél a válogatott kegyetlenkedések formájában testet öltő beavatási szertartások naturalisztikus világáról. És hogy nem szabad sírni, bármennyire fáj. Vége pedig csak akkor lesz, ha már vér folyik. Vitathatatlanul kemény világ volt. Azon persze lehet merengeni, hogy ez a keménység szilárd értékrendet adott-e a gyerekeknek, vagy soha fel nem dolgozható sebeket. Hogy az úgynevezett „kemény világnak” van-e létjogosultsága az ember jellemfejlődésében, avagy teljesen felesleges és öncélú kegyetlenkedés ez csupán, aminek ráadásul értelme sincs semmi. Lásd a szintén elsősorban vidéken gyakorta visszatérő fordulatot: „vissza kéne állítani a sorkatonaságot, akkor nem lennének ilyen csenevészek ezek a mai fiatalok.”

És akkor még nem beszéltünk a rockzenésszé válás legfőbb motivációjáról, a csajokról. Ebben a témakörben hangzanak el a darabban olyan, az oldódást segítő, könnyed sztorik és anekdoták, melyek túlzónak tűnhetnek ugyan, de tényleg működnek. Például igenis lehet gitártokkal csajozni! És lassan elérkezünk a darab címének jelentőségéhez. Hősünk hamarosan szembesül azzal, hogy az álmaiért az élet minden frontján keményen meg kell dolgoznia. Ahhoz, hogy zenélhessen, világot láthasson, és mindezt a szíve választottjával tehesse, küzdenie kell szakadásig. Szüretelni. Sokat. Otthon, az apja gyümölcsösében. Addigra már elég muníciót gyűjtött a kitartó munkához: az álmok, amik hajtják, a kollégiumi bántalmazás, a zenekar alapítása és feloszlása, az apja elvesztése lassan éretté tették arra, hogy rekordot döntsön a leszüretelt bogyósgyümölcsök mennyiségét illetően. Annyi munkát végzett el, amire ép eszű, átlagos fizikumú ember képtelen lenne. Képessé csak a kitartás, a hit és a szenvedély hajtóereje, és egy csipetnyi őrültség teszi erre. Hát erről szól a rock n’ roll!

A történet utolsó részében kapjuk meg azokat a kiszólásokat, amik már nem a múltról, sokkal inkább a jelennek szólnak. Felfedezhetünk egyfajta keretes szerkezetet, párhuzamosságot a múlt és jelen között. Egy valaha már volt, de letűnt, megbukott kor jellemzői kezdenek ma is újra felsejleni, ismerőssé válni. Egyre nő a szakadék kelet és nyugat között, és minket egyre inkább kelet felé sodornak az események. Hogy eljön-e, vagy már itt van az a világ, amikor el kell hagyni Magyarországot és nyugatra menni ahhoz, hogy tényleges és valós információt kapjunk arról, amiben mi magyarok igazából élünk? És vajon hogy változik át hősünk szemében a kinyílt világ, a tejjel-mézzel folyó nyugat, ha kedvese éppen akkor és éppen ott jelenti be, hogy a kapcsolatuknak vége?

Kovács Máté színpadi jelenléte pontos és koncentrált. Azzal a szenvedéllyel játssza végig a darabot, ami elég ahhoz, hogy elhiggyem: ez a srác a szemem láttára vált a rockzene világsztárjává! Nem csak a nagy mennyiségű szöveg és az egyedüli színpadi jelenlét, de a fantasztikus fizikuma miatt is dicséret illeti őt. A többszöri átöltözések, a színpad teljes belakása, és a közönség figyelmének szünet nélküli lekötése legalább akkora feladat, mint rockszínpadon állni és minden este meghalni a sikerért, a közönség szeretetéért.

Nos, a történetben megjelenő wannabe rockzenész életútja igen eseménydús és változatos. Felemeli, de leginkább újra és újra ledobja magáról az élet a vadkeleten. Hogy aztán ebből végül mi fog kisülni, mire lesz elég, az a jövő titka. Egy biztos: egy nehéz és kemény élet bőven biztosít ihletet, amiből lehet meríteni örökérvényű rockballadák megírásához. Vajon a bogyósgyümölcskertész legkisebb fiának sikerül?

Fotó: Lakatos Péter



Olvasói értékelések átlaga:
Még nincs értékelés
Saját értékelésem:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.