Levelek Adytól – Jordán Tamás önálló estje a Pinceszínházban

Az idei színházi évad általam egyik leginkább várt előadása Jordán Tamás Ady-estje volt. Nem sokkal azután, hogy Sztarenki Pál elnyerte a Pinceszínház igazgatói mandátumát, olvastam róla, hogy tervezik ezt az estét. Évekkel ezelőtt jártam utoljára a színházban, akkor is épp Jordán-esten. Ő ugyanis nagy mestere József Attilának is, a Szabad ötletek jegyzéke estje is felejthetetlen. Ahogy a Szókratész védőbeszéde is.

Most azonban egy teljesen új anyaggal készült. Kíváncsian vártam, mit hoz ki az Adyval való találkozásból. És nagyon pozitívan csalódtam nem csak a feldolgozott Ady-anyag, hanem a rendhagyó és játékos forma miatt is, melyet Jordán választott. Az alaphelyzet ugyanis az, hogy a művész a 26 éves Adyval folytat levelezést. Annyira közel érzi magához, hogy baráti beszélgetésbe kezd vele. Az est gerincét Ady Endre kevéssé ismert publicisztikái adják. Ezt dúsította fel Jordán a maga sajátos, huncut humorával ellátott levelezéssé, melynek során Ady lehetséges szavait és válaszait ő maga bátorkodott részben megírni. És persze ez vegyül aztán a valódi Ady-szövegekkel: versekkel és publicisztikai írások velejével. A hatalom természete, a korrupció, a valós és a mímelt nemzeti öntudat mind megjelennek ezen az estén. És még sok más, ismerős dolog is…

Izgalmas vállalkozás ez, észrevétlenül repült el a 60 perc. A felbecsülhetetlen irodalmi érték mellett az est nagy durranása az a felismerés, hogy Ady mintha látnok lenne. A saját korában, koráról megírt, erősen kritikus társadalmi és politikai témájú írásai úgy hatnak, mintha a ma Magyarországán születtek volna. Részben felszabadító, részben ijesztő szembesülni ezzel. Felszabadító, mert nagy élmény Ady Endrével összekacsintani: igen, tudom, miről beszélsz. Ugyanakkor ijesztő is, mert az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés: ha az akkori meglátások, problémák és dilemmák ennyire maiak is, akkor mennyi esély van a közeli jövőben valós változást elérni az ország ügyeiben?

A választ persze mindenki maga kell, hogy meglelje, véggigondolja. Mégis támogatóan hat, hogy nem vagyunk egyedül a gondolkodásunkkal. Sokan látják ma is, ha nem mennek jól a dolgok. És meglepően sokan értik azt a prózai Adyt, aki egyébként kevésbé ismert számunkra.

Jordán Tamás minden esetre lubickolt ebben a világban: a rendszerkritikus és élesen a fennálló hatalom módszereit kritizáló Ady szavai egyben az ő szavai is. Színházigazgatói mandátumának lejárta után Jordán egészen szabadon enged teret világnézete kifejtésének – Ady szavain keresztül, teljes szívvel, megindító hittel és meggyőződéssel. Ady beszél helyette, de ő maga is issza és skandálja minden szavát. Ettől hiteles, amit csinál a színpadon a szöveggel.

Jó volt látni a kíváncsiságot és érdeklődést, ami ezt az estét övezte. A nézők között jelen voltak családtagok és barátok is. Számos színész is ellátogatott a Pinceszínházba erre az alkalomra. Az est fényét emelte Csankó Zoltán jelenléte, aki Adynak kölcsönzi a hangját ebben az anyagban. És a bemutató után az Európa Könyvkiadó Ady Endre: Vízió a lápon című kötetét méltatta személyes beszélgetésében a szerkesztő Ferencz Győző és Jordán Tamás. Kettejük közös érdeme az est anyagának összeválogatása és véglegesítése is.

Felemelő érzés volt az is, hogy Sztarenki Pál már az előadás előtt kijött a gyülekező nézősereghez. Jó házigazda módjára sokakhoz volt egy-egy jó szava, kézfogások, üdvözlő gesztusok követték egymást. Boldogság volt látni az őszinte kíváncsiságot, érdeklődést, szeretetet és drukkot, amivel ő maga is várta a premiert. Jó anyag és jó csapatez a jó színház receptje, és úgy tűnik, beválik!


A „Levelek Adytól” című esten elhangzó publikációk és versek címe, valamint keletkezésük időpontja:

TÖRVÉNY, JOG ÉS IGAZSÁG – Debreczen, 1899. július 15.

A muszáj Herkules – 1908.

A SAJTÓ ÉS A PARLAMENT – 1902. Nagyváradi Napló

TURÁNI ERKÖLCSÖK – 1902. Nagyváradi Napló

PANAMA ÉS ANARCHIA – 1903. Nagyváradi Napló

Én nem vagyok magyar? – 1907

A HAZAFISÁG REVÍZIÓJA – Budapest Napló, 1905.

Ifjú szívekben élek – 1915.

HA A BACILUST FÖLFEDEZIK – Budapesti Napló, 1907.

A HOLNAP – Nagyváradi Napló, 1908.

A perc-emberkék után – 1913.

A fekete zongora – 1907.

Sírni, sírni, sírni – 1906.

Búcsú Siker asszonytól – 1905.

Fotó: Szkárossy Zsuzsa


[pvcp_1]


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.