2025 nyarán a Városmajori Szabadtéri Színpadon újra életre kel a magyar rockszínház egyik legmélyebb, legkegyetlenebb balladája, a Kőműves Kelemen. Alföldi Róbert rendezésében ez a történet húsba vág – most is, talán jobban, mint valaha. Az első olvasópróba nyitánya sajtónyilvános volt, ez alkalomból köszöntötte az összegyűlteket Benkő Nóra, a Városmajori Szabadtéri Színpad vezetője, majd átadta a szót Alföldi Róbertnek.
Alföldi Róbert kitért arra, hogy 2013-ban már megrendezte a Kőműves Kelemen c. előadást, a mostani azonban egészen más lesz. A hangsúly most a húszas és harmincas, valamint az ötvenes és hatvanas korosztály közti generációs szakadékon lesz majd. Az idősebb nemzedék még a lelkét beleteszi mindenbe, ami épül. Cinizmus nélkül, valós idealizmussal hiszi, hogy változtatni tud a világon, és ettől a világ jobb hely lesz. A fiatalabb generáció viszont nem így tekint rá. A nagy öregek idealizmusa, romantikája a fiatalok számára már nem érthető és nem is kifizetődő. Cinikusan mosolyognak rajta. Nem kevesen gondolják úgy a fiatal generációból, hogy a sikeres élet kulcsa az, ha negyven éves korukig dolgoznak, nem házasodnak, nem vállalnak gyereket, de addigra összeszedik mindazt, amit csak lehetséges, aztán pedig nem csinálnak semmit. A darab ennek nyomán keresi, hogyan változott az, amit tennünk kell az életben? Egyáltalán mi az értelme az életnek? A népköltészet, a folklór központi elem a darabban, és azért fontos, mert a műfaj a maga természetességében képes megfogalmazni több száz-, vagy épp ezeréves tapasztalatokat.
A darab két „nagy öregje” László Zsolt és Stohl András lesznek, egyébként a szereplőgárda csupa fiatal színészből áll majd. Kőműves Kelement Stohl András, a Vándort László Zsolt, Annát Radnay Csilla, Boldizsárt Medveczky Balázs játssza. A kőművesek pedig Szatory Dávid, Balogh János, Hajmási Dávid, Simon András e.h., Krisztik Csaba, Kékes Gábor, Szanka Levente e.h., Gyulai-Zékány István, Szécsi Bence, Szűcs Dániel és Juhász Kristóf lesznek.
A darab szimbolikája évtizedek óta kísért: a vár, amit nem lehet befejezni. A férfiak, akik dolgoznak, kínlódnak, de mindig újra kezdik. És a döntés: emberáldozatot kell hozni. Ma is erről van szó, sőt talán ma még élesebben. Mert miközben egyre többen dolgozunk magunkban csendben, újra és újra visszacsúszunk – nem azért, mert ne tennénk habarcsot a cementhez, hanem mert az egész rendszer repedezik. Nem tudunk olyan alapokat lerakni, amikre a vágyaink, az álmaink, az ideáink biztonságban felépülhetnek. Nem tud egy szerves egész összeállni. És akkor elkezdünk felelősöket keresni, akik persze nem mi vagyunk, hanem mindig más. Végül aztán vér folyik. A darab politikamentesen beszél majd arról, ami a társadalmi érzetünk. Szörényi Levente és Bródy János örökérvényű zenéje, Sarkadi Imre és Ivánka Csaba szövege ma is ugyanazt a kérdést teszi fel, amit negyven éve: Mit jelent a mai húszasoknak, harmincasoknak a perspektíva? Mit vagyunk hajlandók feláldozni egy álomért? És van-e még értelme hinni abban, hogy amit építünk, egyszer tényleg felépül?
A helyzetek ma még sokkal végletesebbek, a szomorúság mélyebb, az indulat nagyobb, a vér több, a cinizmus sokkal erősebb, mint a 2013-as előadás idején. A remény erősen megkérdőjeleződik, a félelem mindenhová beszüremkedik: minden egyes mondatra, helyzetre, cselekvésre, a másikkal való kommunikációra kiterjed. Az alap mégis egy mitikus, legendai, népballadai történet. Az ősi történetekben ugyanis közös tudás rejlik.
Az olvasópróba üde színfoltja volt a személyesen jelen lévő Szörényi Levente, aki évtizedes Kőműves Kelemen-anekdotákkal ejtette ámulatba a jelenlévőket.
Stohl András Kőműves Kelemenként a megtört férfi archetípusa. Radnay Csilla Annája nem pusztán áldozat, hanem tükör – abba néz bele a néző is. László Zsolt és a kivételes szereposztás pedig biztosítja: ez nem színpad, ez vágóasztal, ahol a néző saját kérdései kerülnek feldolgozásra. Alföldi nem finomkodik. Több vér, kevesebb romantika. A díszletben nincs mese – csak kő, asztal, telefonfény. A szorongás nem sejtés, hanem jelenvaló állapot. A szomorúság nem könnyfakasztó, hanem száraz, tompa – a mai világ lüktetése.
Ez az előadás nem akar tetszeni. Ez az előadás kérdezni akar. Azt kérdezi: meddig tart a hit, és mikor kezdődik a cinizmus? Kinek kell ma a lelkét beletenni, hogy valami megmozduljon? És mit mond erre a húszas, harmincas generáció, akik sokszor csak azt érzik: “már készen van minden, de semmi nem működik”? A válasz nem könnyű. De ha van színház, amely ezt el merik mondani – akkor ez az.
Bemutató: 2025. július 25. – Városmajori Szabadtéri Színpad
Rendező: Alföldi Róbert
Zene: Szörényi Levente
Szöveg: Bródy János, Sarkadi Imre, Ivánka Csaba
Zikkurat Színpadi Ügynökség Produkció
Producer: Rosta Mária
Jegyek már elérhetők.
Légy ott, ha nem csak nézni akarsz, hanem szembenézni.
