Különleges viszonyom van a Dollár Papa Gyermekei előadásával, melyet jó ideje játszanak már a Trafó Stúdióban. Az Egy rosszaságról című darab írója és egyben rendezője Kiss-Végh Emőke. Már több, mint tízszer láttam, és még mindig bizonytalansággal tölt el, hogy írhatok-e róla. Ennek több oka is van. Egyrészt az előadás bizonyos részei –különösen a kezdete és a vége– dinamikusan változnak, így hiába láttam sokszor, sosem volt két egyforma belőle. Pontosan ezért aztán mindig mást is gondolok róla, másképpen élem meg, máshogy közeledem hozzá. Volt, hogy öncélú állatkodásnak, gőzkiengedésnek éreztem, máskor meg patikamérlegen kimért művészi mesterműnek. Márpedig, ha egy előadás ilyen szélsőséges hatást képes elérni, az csakis mestermű lehet!
Miközben a szöveg és a forma nagy része kötött, a színdarab mégis folyton kísérletezik, megújul, különösen a kerete, amibe megérkezünk, vagy ahogyan befejeződik a történet. Az Egy rosszaságról tulajdonképpen három találkozás története. A főhős Yorgos (Rába Roland), aki épp akadémiai székfoglalójára készül. Ellentmondásos, nyers és szinte idegesítő figura, mégis szerethető. Tele van szenvedéllyel, önazonos, nem akar más lenni, mint aki. Tudatában van saját kivételességének és felsőbbrendűségének, hiszen fehér férfiként a tápláléklánc csúcsára helyezi magát, és mindent, mindenkit ennek rendel alá. A környezetében senki nem közömbös iránta. Mindenkiből reakciót, viszonyulást vált ki, legyen az zsigeri undor, vagy érthetetlen és feltétel nélküli rajongás.
Az első találkozás Katival történik (Lőrinc Katalin). A történet szerint ő Yorgos testvére, aki a székfoglaló ünnepség előkészületeit vállalja magára, ami –mint a darab során lassan kirajzolódik– egyáltalán nem hálás feladat. Yorgosnak fogalma sincs, mit akar, amit pedig akar, az beteg, kivitelezhetetlen és persze szélsőségesen megbotránkoztató. Az ünnepséget táncosok tennék ugyan teljessé (Bagyinszki Bánk, Csató Málna, Halasi Dávid, Gattyán Eszter, Lipták Zsófi), de Yorgos nem sokra becsüli őket. Ő valami egészen mást akar. Limitek nélkül élni, szélsőségeket ütköztetni, botránkoztatni, felszámolni és újraépíteni. Ebben azért viszonylag nehéz megértő partnerekre találni, pláne, ha a valódi vágy mögötte erősen kizárólagos és öncélú.
A második találkozására Lilivel kerül sor (Erdős Lili), akivel igazán fülledt és erotikus terepet érintenek. A lány kíváncsiskodik, kacérkodik, játszik, húzza a férfit, aki nem akarja átengedni az irányítást, sem a kérdezősködés lehetőségét. A vadság és a szenvedély árad a beszélgetésükből, melynek során tabuk nem igazán vannak, így érthető, hogy az előadás korhatáros. Mégis, ez a koszosság felettébb felszabadító. Állatias, ösztönös. Pont ezért jó nézni, mert mindent elmondanak egymásnak, amire mi többiek csak vágyakozunk és a legtöbbször elfojtjuk. De ez valami egészen erős kötődés és bizalmi viszony közöttük. Csakis a nevető harmadik, Yorgos öregszaga képes közéjük állni.
A harmadik nagy találkozás főszereplője Polgár Csaba. A családapa, aki hátrahagyta a feleségét és a gyerekeit, az egész életét, csak hogy a maga teljességében Yorgosé lehessen. Benne végre felcsillan az a feltétel nélküliség, a teljes szakítás a racionalitás összes vonatkozásával, ami Yorgos-t érdekli és izgatja. Csaba azonban hiába tép el minden köteléket, a hátrahagyott élete utána nyúl, így a Yorgos-szal dédelgetett álma a szabadságról és kötöttségek nélküliségről egy pillanat alatt szertefoszlik darabbéli felesége, Kiss-Végh Emőke színre lépésével. Kiből jön ki jobban az állat? Ki üvölt hangosabban? Kinek lesz véres a torka? Lehet-e ilyet csinálni? Yorgos-t végül Emőke kezdi jobban érdekelni, mert benne meglátja a méltó partnert, az egyenrangú másikat, aki érvényesíti az akaratát és eléri, amit akar. Nem egy gyenge szar. Ettől pedig egy csapásra izgalmassá válik.
A Dollár Papa Gyermekei arra hív, hogy közösen gondolkodjunk erről az ellentmondásos figuráról. És akár arról is, hogy mi legyen a sorsa? Nem mellesleg a darabban megjelenik és szerephez jut egy verseskötet, mely Yorgos verseit tartalmazza. Tudomásom szerint harminc példányban készült el, és néhány talán még megvásárolható a Trafó jegypénztárában. Én vettem egyet, és nagy segítséget nyújt a ráhangolódáshoz, igazi gyöngyszemek találhatók benne Kiss-Végh Emőke tollából. Ez a darab hatást vált ki, közömbös senki nem marad iránta, ez egészen biztos.
„13
Másnap mindig megbánom hogy
nem tapogattam szét
nem simogattam
nyelvemet másra használtam
kezét nem markoltam
hátát nem karmoltam
szemébe csak lopva néztem
szóval pocsékoltam a kurva életbe.
Szarok én a bolygóra.
Hát mit képzelnek?
Ha a magam háza táján így pazarlok.
Akkor a cocacolát is felhalmozom
és ki se viszem a kukába
dobom el a picsába
ahol ér.”
(Yorgos versek)
Fotó: Kalicz Máté
Dollár Papa Gyermekei – Kiss-Végh Emőke: Egy rosszaságról
