Akik látták a 2010-es években az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színházban az Angyalok Amerikában előadást, tudják és érzik, mit jelent egy lelkileg, érzelmileg, társadalmi szempontból is nagyon intenzív időszakban átélni ezt a színdarabot. Az akkori szereposztás, és az éppen búcsúzó társulat (a teljes repertoárral együtt) egyébként is többletjelentést adtak a történetnek. Létrejött egy olyan pillanat, ami évtizedenként talán egyszer születik meg színházban.
Emiatt aztán félelemmel vegyes várakozás fogott el, amikor megtudtam, hogy a Radnóti Színház színre viszi a történetet, legalábbis annak első, Küszöbön az ezredforduló című fejezetét, Nagy Péter István rendezésében. Számomra az összekötő kapocs, a meggyőző érv László Zsolt volt. Ő a nemzetis változatban anno Louis-t játszotta, a Radnótiban pedig Roy Cohn szerepében látható. Tudtam, ha igent mondott a felkérésre, tudva azt, hogy nagyon magasan van a léc, és hisz benne, hogy ismét sikerül egy fantasztikus előadást csinálni az anyagból, akkor ez maximálisan megérdemli a nézői bizalmat is. A tapsrend során egymás szemébe néztünk és egy pillantásomból, meg a tapsomból kiolvasható volt a többlet, hogy nem csupán az előadásnak szól az elismerésem, de annak is, hogy sikerrel vette a csapat ezt a hatalmas vállalást.
Ami döbbenetes felismerésem volt, hogy a történet lényege és kulcsfontosságú gondolatai ma még elevenebben hatnak, mint tizenkét éve. Pedig a darab valójában a nyolcvanas évek Amerikájáról szól, így sokat elárul napjainkról, hogy a benne foglalt gondolatok az idő múlásával csak egyre érvényesebbek lettek. Ez pedig ijesztő és szomorú egyszerre, mert nem csak az amerikai politikai berendezkedés visszásságait láthatjuk a történetben, hanem az országban élő emberek egymás iránti viselkedését is: az önzés kultúráját, a teljes elidegenedést, részvétlenséget, szenvtelenséget. A bármilyen oknál fogva kisebbségbe kerülő emberek kiszorulását a társadalomból. Gyűlöletet, kiközösítést, kiutalást. És egyre erősebben azt is, hogy a magára maradt, beteg, bajban lévő emberek senki másra nem számíthatnak, mint saját magukra, és a hasonlóan nehéz sorsú emberek segítségére. Ma is azt a világot éljük, hogy a bajban lévő emberek segítenek egymásnak: ha mással nem, részvéttel, meghallgatással és együttérzéssel. Mindenki más elmegy mellettük, átlép felettük és a problémák felett. Kettészakadt a társadalom, végletesen kinyílt az olló, és a társadalmi berendezkedés két szélére sodródó embercsoportok nem beszélnek egymással, nem hallják egymást. A gazdagok legalábbis a szegény sorsúakat biztosan nem. Az elesettség, a védtelenek egymásra utaltsága, valamint az, hogy a valódi segítség sokszor onnan érkezik, ahonnan az ember a legkevésbé várja, kulcsfontosságú elemei ennek a történetnek. Vannak a Földön angyalok.
A szinopszis töményen fogalmaz: „1985, Amerika. Egy gyógyszerfüggő mormon feleség a szorongató valóság elől próbál menekülni. Egy meleg srác keresi az alkalmat, hogy közölje a barátjával a nemrég kapott halálos diagnózist: AIDS-es. A Szövetségi Legfelsőbb Bíróság férfivécéjében egy republikánus ügyvéd átnyújt egy köteg vécépapírt a demokrata érzelmű, síró kollégájának. Látszólag semmi nem predesztinálja őket arra, hogy szót értsenek, mégis társat találnak egymásban, miközben szabadság és kötelesség, hűség és árulás harcait vívják, és tanulják önmagukat és társaikat egyszerre jól szeretni.”
Upor László fordításában friss és új lendületet kapott a történet. Prior Walter szerepében Major Erik elvarázsolt és meggyőzött ezen az estén. Figyelem egy ideje a szerepeit, és azt hiszem, most tört át egy láthatatlan falat és emelkedett a felejthetetlen alakítást nyújtó színészek közé – legalábbis számomra. A reagani-i Amerikában meleg, AIDS-fertőzött, zsidó fiú többszörösen hátrányos helyzetű. Társa a szintén maradandót játszó Louis szerepében Pál András, aki szerelmét a legnagyobb nehézségek idején hagyja magára. Egyszerre drámai és szónoki szerep, a mindig jól működő Pál Andrásos humorral megfűszerezve. Roy Cohn, a velejéig romlott, minden hájjal megkent ügyvéd szerepében László Zsolt tündököl, és nagy boldogság volt számomra, hogy a történetben ismét kiengedi magából a benne szunnyadó állatot. Harsány, határozott, ördögien elragadó! Olyan szenvedéllyel játszik, hogy nem tud nem elsodorni, lenyűgözni minden nézőt. Pitt ügyvéd szerepében Simon Zoltán látható, és bevallom őszintén, nekem meggyőzőbb játék volt, amikor a Walterek ősét alakította ugyanebben a darabban. Abba valahogy jobban belehelyezkedett, hitelesebbnek tűnt. Harperként Bata Éva elragadó. Elhittem neki a női karakter minden kételyét, szenvedését, lelki baját és motivációit. Tudtam, hogy a tabletták ellenére nagyon is tisztán lát, és ő sem talál igazi kapaszkodókat. Tóth Iildikó több szerepet is magára ölt az este folyamán. Rögtön a darab elején rabbiként például még fel sem ismertem, hogy ő az. Talán a mormon anya szerepét emelném ki még alakításai közül. Az övé egy nagyon összetett anyaszerep: szereti a fiát és próbál kemény maradni, közben nagyon is törékeny, de nem engedi, hogy bárki lássa ezt rajta. Belize szerepében Lestyán Attila látható, üdítő hitelességgel hozza a férfi összes színét, hiszen Belize valóban egy színes, összetett, és nagyon emberi szereplő, igazi humanista. Végül Berényi Nóra Blankát kell megemlítenem, aki talán a legtöbb epizódszereplőt ölti magára a történetben. Újra és újra feltűnik, egészen különböző és különleges alakokként.
Az Angyalok Amerikában egy humanista kiáltvány. Ezek az emberek élnek és hibáznak, szeretnek és gyűlölnek, küzdenek a mindennapokban, próbálják ilyen vagy olyan kisebbségbe szorulva élni a hatalom és a politika által napról napra nehezebbé tett mindennapjaikat. Gyakorlatilag nem is akarnak mást csak élni és túlélni, egy zsebkendőnyi helyet követelnek maguknak a planétán. Jönnek-mennek, keresztezik egymás útját, és a legváratlanabb helyekről, vagy emberektől kapnak életet adó segítséget. Közben folyamatosan vizsgáznak és vizsgáztatnak emberségből. Közös bennük, hogy a többségi társadalom elmegy mellettük, Amerika magasról tesz a problémáikra. Az országuk, a politikai vezetésük, a hatalom teljesen magukra hagyja őket, és semmit nem várhatnak és remélhetnek tőle. Egy olyan országban persze, ahol a hatalom döntése nyomán egyre többen szorulnak ki az úgynevezett többségből, kérdéses, hogy valóban többség-e még az a többség. Vagy már annyian vannak különböző okok miatt kisebbségben, hogy alig marad az országban úgynevezett normálisnak minősített ember? Egyáltalán ki az a bíró, aki eldönti, hogy ki és mi számít normálisnak egy adott országban? Amerikában vagyunk a nyolcvanas években, mégis annyi minden ismerős lehet számunkra ebből a történetből, hogy a felismerések és könnyek garantáltak ezen az estén!
Mivel nagyon nyitott és bátor is a darab, nem mismásol, hanem az arcunkba tol minden lényeges mozzanatot, felnőtteknek ajánlott a megtekintése. Nekik viszont nagyon is. Az elragadó színészi játékok mellett a vizuális élményt számtalan egyedi elem és megoldás teszi egyedivé. Devich Botond díszlete, Szabados Luca jelmezei, Bocsárdi Magor zenéje, Wurk Ilona vizuális megoldásai mind érzéki élményt nyújtanak, és segítik ennek a három és fél órás történetnek a befogadását. Az előadás megtekintését erős fényhatások és stroboszkóp alkalmazása miatt erre érzékeny nézőknek nem ajánlják. Van, akit ez zavarhat, engem például a lövésekkel lehet kikergetni a világból, de az itt nem volt. Tömény a sztori, mégis pillanatok alatt elrepül az idő, és jó érzékkel van benne két szünet is. Hihetetlen amúgy, de a férfi mosdóban már az első szünetben szembeötlő jelenség, hogy nem áll egymás mellé két pasi a piszoárhoz.
Különlegesség, hogy az Angyalok Amerikábant valaha, vagy jelenleg is játszó alábbi színházak a Radnóti Színház rendelkezésére bocsátották előadáskezdő hangbejátszásaikat: Schauspiel Köln, Kansallisteatteri Helsinki, New National Theatre Tokyo, Arena Stage Washington D.C., Theater Basel, Kolozsvári Állami Magyar Színház, Teatro Elfo Puccini Milano, Teatre Nacional de Catalunya.
Amire nagyon kíváncsi voltam, az a befejezés. Hiszen a Küszöbön az ezredforduló végén igazából a történet szerint a konfliktusok csúcsra jutnak, megismerjük a szereplőket, de a végső következtetések, megoldások valójában a történet második részében, a Peresztrojkában születnek meg. És bár leleményes és felemelő az első rész lezárása a Radnótiban, szívből remélem, hogy a nézők nagyon fogják szeretni és az alkotói csapa hamar nekilát majd a második rész színrevitelének. Összességében azt gondolom, hogy ha van értelme egy nagy, országos siker után egy darabot újra elővenni, akkor azt így kell csinálni, ahogy a Radnóti csinálta. Én pedig tizenkét év után folytatom az előadás sorozatos megnézését, várva közben a második részt is. Nagy Péter István rendező gonolataival búcsúzom:
„Mai társadalmunk felépítése sok tekintetben Kushner darabjának történeti idejében alapozódik meg. Roy Cohn, aki a drámában egy személyben testesíti meg a korszak hatalmasainak bűneit, valós személy volt: McCarthy szenátor főtanácsadója, aztán a hetvenes években egy fiatal, feltörekvő ingatlanmágnás ügyvédje és mentora, Donald Trumpé. Kushner elemi dühvel néz a Cohn-féle hatalombrókerek fémjelezte reagani korszakra: a kiépülő neoliberalizmusra, a periférián lévőkkel szembeni totális és kegyetlen szenvtelenségre, és a hatalmon lévő dicsőített, korrupt és befolyásos fehér férfiak hegemóniájára, akiknek listája a jelenbe ér, és majdnem olyan hosszú, mint azoké, akiknek a csontjain taposnak. A korszakra, amikor az emberiség elkezdte turbófokozaton felélni a saját jövőjét. Az Angyalok Amerikában egy apokalipszisvízió egy kollektív fertőzést hordozó társadalomról, melyben Kushner áradó képzelettel, empátiával és humorral szemléli a szétesés határán billegő világ szereplőinek szorongó kiútkeresését. A halállal szemben viszont egy pillanatra sem felejti el az életet, a kilátástalansággal szemben a jövőt: megmutatja, hogy primer emberi azonosságuk meghaladja a politikai látszatvalóság széttagoltságát. Végső soron pedig a megváltás ígéretével kecsegtet – ha az nem is feltétlenül egy szárnyas angyal képében érkezik meg.”
Fotó: Dömölky Dániel
