Milyen volt a szerelem száz éve és milyen most? Milyen volt a (köz)élet a két világháború között és milyen most? Miben hittek, mitől féltek, mire vágytak ebben az országban akkor, és miben hiszünk, mitől félünk, mire vágyunk most? Döbbenetes egyezések és különbözőségek mentén elevenítjük fel Szép Ernő fanyar humorú szerelmi történetét egy képzeletbeli lokál színpadán.
Ezzel a felvezetéssel indítja a színlapot az Orlai Produkciós Iroda új darabjáról, a Tasnádi István által Szép Ernő után szabadon írt és rendezett történetről. Jól kipróbált és összeszokott színészgárda játssza az előadást: László Lili, Rohonyi Barnabás, Járó Zsuzsa, Mészáros Máté, Ullmann Mónika, Pataki Ferenc és Schruff Milán. Ezúttal nagyszínpadi bemutatót látunk. A díszlet elsőre egyszerűnek tűnik, ám a színpad egy szempillantás alatt lényegül át lokállá, ahol a színek és fények, valamint a megszólaló rendkívül dallamos és jó ritmusú dalbetétek elvarázsolnak minket egy valaha volt világba.
És itt az első gondolkodási pont. Bennem egészen furcsa érzést okozott, hogy nosztalgiát éreztem egy olyan kor iránt, ami számos ponton mutat rokonságot azzal, amiben ma élünk, ami viszont egyáltalán nem pozitív érzés. Ahogy az előadás világa is furcsa kettősséget szült bennem. Mert elsőre könnyed szerelmi-cívódó történetnek tűnik, kellemes kis hátradőlős és kikapcsolódós estének, aztán ahogy zajlanak a párbeszédek és kiderülnek a motivációk, rájöttem, hogy sokkal keményebb és kegyetlenebb a történet, mint az elsőre látszik. A kettősség érzését is az okozta valójában, hogy a megidézett korban sok minden volt szép, de a mába abból a korból pont nem ezt emeltük át.
Manci (László Lili) és Pali (Rohonyi Barnabás) a két fiatal, akik egy parkban találkoznak és megismerkednek. A nő közel akar kerülni a férfihoz, ő azonban egy másik nő, B.-né Lola (Járó Zsuzsa) kegyeit keresi, vagy legalábbis igyekszik rajongani iránta. B úr (Mészáros Máté) és Lola felszínes, nyitott házasságban élnek, amit leginkább a pénz és az érdek tart össze. Mellettük üde színfolt Majmóczi (Schruff Milán), akit leginkább az idióta szóviccei és rímjei miatt zártam azonnal a szívembe. A lokál vezetője Zsüzsü (Pataki Ferenc), akinek maszkjában mefisztói figurát véltem felfedezni. A párhuzam talán nem véletlen, Zsüzsü próbál dörgölőzni és alkalmazkodni, ez a túlélése kulcsa. Oda húz, ahonnan előnyöket remél. Hédi szerepében Ullmann Mónika az, aki libabőröseket énekel a lokál színpadán.
A történet számomra remekül világította meg az emberi felszínességet. Azt, hogy ki mit keres, kinek hol a helye, vagy manapság újra divatos szóval élve melyik osztályba tartozik. Manapság igen erőteljesen polarizált a társadalom. Annyiban más most a helyzet, hogy lassan csak dúsgazdagok és koldusszegények vannak. Nincs tehát az a középréteg, aki a jobblétért cserébe megköthetné a koszos kis kompromisszumait. De az, hogy száz év elteltével is még mindig ott tartunk, hogy osztályokban kell gondolkodni, és az őszinte érzelmeket, a szerelem keresését megint felülírják az anyagi érdekek és a gazdagság keresésének vágya, egészen elszomorító.
Maga a történet remekül szórakoztat amellett, hogy nem szűkölködik a mának szóló aktuális kiszólásokban, továbbá remek dallamokban. Az viszont, hogy ma újra prostituálódnak emberek érdekek mentén, rettentően szomorú. Ijesztő, hogy mi magunk rehabilitálunk rég letűnt hiedelmeket, sztereotípiákat. Szép lassan elhagyjuk a nyugatot, és elkezdjük élni a kis feudális-kizsákmányoló világunkat. És nem szól senki.
A kultúra, a művészet ereje talán elég erős felkiáltójel lehet ahhoz, hogy visszataláljunk valami elviselhető normalitáshoz, amit még nem sikerült teljesen szétroncsolni. Amikor ismét a szív, és nem a pénztárca választ társat. Egyelőre viszont még a régi korból sem a szépet, hanem a legsötétebb primitív bugyrokat élesztjük fel éljenezve. Hogy ez hová vezet, belegondolni sem merek. De az jó, hogy egy-egy ilyen alkotás visszaránt a racionalitás világába és figyelmeztet, hogy legalább kicsiben tegyük meg, amit tehetünk, hogy a régi korokból ne (csak) a mocsok jöjjön vissza.
Fotó: Orlai Produkciós Iroda
