Szerencsés csillagegyüttállás az, amikor egy remek történet olyan alkotói csapat kezébe kerül, akik a legtöbb rétegét képesek emlékezetesen megmutatni. Ilyen szerencsés helyzetben született az Örkény István Színház előadása, a Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza című darab, mely a Stúdióban látható. A történet írója és egyben rendezője is Kincses Réka. A sztori friss és ropogós. Olyannyira mai, hogy az előadás terébe belépve nincs is dimenzióváltás, mából mába csöppenünk. A történetben persze már megütköznek egymással az idősíkok, pontosabban két generáció: szülőké és gyerekeké.
Az egy darab liberálissá vált lány, a 33 éves Lujza (Szandtner Anna) szülei érkeznek a lányhoz és párjához, az egy darab vegán és környezettudatos nyugat-berlini vej-jelölt 32 éves Filiphez (Mesés Gáspár) látogatóba karácsony este. Nevezzük meg akkor a színlap szerinti besorolással a szülőket is: egy darab konzervatív Mama (Csöpi, 60 – Csákányi Eszter) és egy darab mindent relativizáló Papa (Géza, 62 – Znamenák István).
Kelet-Európa és Nyugat-Európa találkozása ez. Ennek megfelelően az este folyamán összecsap egy rakás vélt- vagy valós különbség két világnézet között. Mivel kellően sarkítva jelennek meg ezek a világképek, ez adja a humor forrását is a történetben. Ahhoz viszont, hogy a történet számtalan leleménye jól működjön, ki kellett választani a feladatra legalkalmasabb színészeket. A küldetés tökéletesen sikerült. Csákányi Eszter és Znamenák István erős karakterek, markánsan képviselik darabbéli meggyőződésüket, remek párost alkotnak. A történet szerint ők Romániában élő magyarok, így a múltból bonyolult idők emlékeit őrzik. Ám épp ezek az emlékek kapcsolnak be egy olyan reflexet, ami az egyetlen igaz és működő választ adja meg egy nagyon is mai nehézségre.
Szandtner Anna és Mesés Gáspár párosa is remekül mutatja meg egy 21. századi, Wilkommenskultur-t magába szívó fiatal pár világnézetét: megküzdésüket a szülői mintákkal, a függetlenedés és a saját hangjuk megtalálásának útját és persze a különbözőséget a felmenőktől.
Az estére mindenki a saját kis világából hoz egy darabot, nem is tehetnek mást. Ebből aztán sok parodisztikus helyzet kerekedik, ugyanakkor benne van a meg nem értettség keserűsége is, persze oda-vissza. Az gyakran megfogalmazódó jelenség, hogy a szülők nem értik a gyerekek világát. Pedig ugyanez visszafelé is igaz, és a történet épp azt mutatja be, mennyire fontos lenne ez. A kölcsönös megértés irányába tett erőfeszítés mindenki életét könnyebbé és élhetőbbé tenné. És bár nehezen hisszük, de sok mai problémát éppen őseink tapasztalata, tudása segíthet megoldani. Csak hát túl nyakasak és makacsak vagyunk ahhoz, hogy hallgassunk rájuk. Hát mit tudnak ők a mai világról? És egyébként mi mit tudunk róla? Vagy az övékről?
A humoros jelenetek ellenére azért ez mégsem egy könnyű kis vígjáték. Az egyre feszültebbé váló hangulat súlyos terhet ró a történet szereplőire és a nézőkre is. Főleg abban a pillanatban, amikor a “probléma”, ami nagyon is valós, létező és a mindennapjaink részévé váló, a maga hús-vér valóságában megérkezik közéjük, testet ölt és a filozófiai síkról egyszercsak kézzel fogható valóságként a szemük elé tárul.
Dyssou Bona megérkezése váratlan és felkavaró. Az addig egyértelműnek hit családi erőviszonyok teljesen átalakulnak. A menekült lány megjelenése és a tény, hogy bajban van, mindenkiből más reakciót és cselekvést vált ki.
A történet igazi tanulsága számomra az, hogy a betanult és kommunikált világnézetünk nem biztos, hogy működik és megállja a helyét a gyakorlatban. El is hangzik a darabban, hogy ha hiszel valamiben és képviselsz egy értékrendet, akkor nem elég azt hangoztatni, hanem cselekvőleg is mellé kell állni. Ezért fordulhat elő, hogy a köztévé hírein szocializálódó anya gyorsan képes felismerni a helyzetet, tudniillik, hogy a saját történelmi tapasztalatai, és a valóság, mely most szembejön, erősebbek a hazug propagandánál. Az élettapasztalata és bölcsessége pedig a gyors helyzetfelismerés után az álláspontja felülvizsgálatára is képessé teszi őt. Meghaladja önmagát, és talán ez a legnagyobb eredmény, amit emberként el lehet érni.
Ehhez képest a nyugatias, németes, divatosan befogadó életstílust élő lány gyakorlatilag kudarcot vall azon a ponton, ahol nem képes valós segítséget nyújtani, sőt még ártana is a bajban lévőnek azzal, hogy hasznosítható ötlet híján csak látszatmegoldást kínálna. Az igazi küzdelem a történetben anyában és lányában zajlik le, a férfiak inkább kísérői, szemlélői a történéseknek. És fogyasztói a pálinkának.
Tanulságos és elemi erejű előadás született. A darab fordulata hasonló erővel hatott rám, mint Budaörsön anno az Alföldi Róbert által rendezett Az eprésző kislány című előadás villámcsapásszerű, sorsdöntő pillanata.
A történet érzékenyen, körültekintőn és több oldalról vizsgálódva közelít a mondandóhoz, ezzel könnyítve a befogadást függetlenül attól, hogy ki mit gondol a világról. Többféle igazságot, és ezek kölcsönhatását is megvilágítja, így megteremti a lehetőségét annak, hogy nézőként is felülvizsgáljuk a nézeteinket, vagy legalább közelebb kerüljünk ahhoz, hogy mi motiválhatja a másként gondolkodókat. Az erőből meggyőzés helyett az érvelés és beszélgetés fontosságát erősíti bennünk.
Üdvös lenne sokat beszélgetnünk egymással, hiszen mint megannyi előadás esetén, itt is azt érzem, hogy általában olyanok nézik majd meg, akik értik a világot, és amit üzen a történet. Azokat viszont, akiknek jót tenne egy kis önvizsgálat, szintén el kellene érnie. Remélem és hiszem, hogy sokakhoz eljut majd ennek a karácsonynak az üzenete, hiszen bőven van tér a fejlődésre az egymás iránti tisztelet és szolidaritás kapcsán a magyar társadalomnak.
Fotó: Horváth Judit
Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza – TRAILER
