A Szegedi Szabadtéri Játékok évről évre csodákkal kápráztat el. Akár a Dóm téri monumentális, akár a -szintén csillagtetős- újszegedi színpad produkcióit nézem, ez a csapat nem tud hibázni. Az idén ráadásul minden korábbinál bőségesebb, sokrétűbb és gazdagabb kínálat várta az érdeklődőket.
Számomra az évad legjobban várt bemutatója a Rebecca című thriller musical volt. Az elmúlt években arra lettem figyelmes, hogy a színházi világ kiemelt figyelmet fordít a nyári, szabadtéri színházak működésére és programkínálatára. Egészen néhány évvel ezelőttig az alapélményem, hogy az egyetlen dolog, amiért a nyarak végét vártam, a színházi szezon újraindulása volt. Régen korántsem volt ilyen gazdag, színes, és talán a legfontosabb, minőségi a kínálat. Leginkább limonádé és könnyed musicalek voltak elérhetők. Az idén ez viszont egészen más képet mutat, és hála az égieknek, országosan.
A Rebecca egyik kiemelt különlegessége számomra épp az, hogy bebizonyította: nem csak limonádét lehet kínálni a kultúrára szomjas nézőseregnek. Valamint azt is: a musical műfaja is adhat tartalmas, mélyre hatoló, katartikus és emlékezetes élményt. A szegedi Rebecca nem csupán zenés színház, de borzongatóan izgalmas thriller is, ami a legjavát nyújtotta a sejtelmességnek, sejtetésnek, titokzatosságnak, és ezzel együtt tudott szívbe markolóan gyönyörű, káprázatos, romantikus, fájdalmas, szomorú, nosztalgikus és életigenlő is lenni.
Ez persze elképzelhetetlen lenne annak a zseniális csapatnak az egy irányba mutató heroikus, közös munkája nélkül, amely az előadást létrehozta. Bevallom, amikor még semmit nem tudtam a darabról, csak annyit, hogy Béres Attila rendezi, már akkor eldöntöttem, hogy meg fogom nézni. Nyitott szívvel követem az ő munkáit és csodálom, amiért javarészt monumentális terekben álmodja meg rendezéseit és fantasztikus a megvalósítás is.
A produkcióban szereplő számtalan színész, a darabot zeneileg végig aláfestő élő zenekar, és a megannyi technikai munkatárs áldozatos, közös munkájára volt szükség ahhoz, hogy a Rebecca öt estén át ültessen le esténként négyezer embert, akik aztán minden este álló tapssal és szűnni nem akaró ovációval jutalmazták a csodálatos előadást.
Az Elisabeth szerzőpárosa a Grammy-díjas Sylvester Lévay és Michael Kunze. A romantikus és hátborzongató történet a világhírt is meghozta Daphne du Maurier számára, kora legnépszerűbb regényírójává téve szerzőjét. A rengeteg sikerkönyvet jegyző írónő egyik legkedveltebb művét hazánkban A Manderley-ház asszonya címmel ismerték meg a nézők – elsőként Alfred Hitchcock Oscar-díjas filmjében.
A musical kezdetben naiv főhőse – „Én” (Gubik Petra) – egy Côte d’Azur-i szállodában ismerkedik meg a megnyerő Lord Maxim de Winterrel (Dolhai Attila), akinek néhai felesége, Rebecca rejtélyes módon vesztette életét. Gyors udvarlás után ő lesz a második Mrs. De Winter, és férjével annak vidéki otthonába, a legendás Manderley-be költözik, mely azonban az első pillanattól rideg és barátságtalan számára. A fojtogató légkörben nyomasztóan nehezedik rá az első Mrs. De Winter emléke, aki mintha ott bujkálna a ház minden tárgyában, szegletében, főképp Mrs. Danvers (Janza Kata / Gallusz Nikolett), a vasszigorú házvezetőnő gondolataiban. Az új úrnő úgy érzi, hogy Mrs. Danvers árgus szemekkel figyeli minden lépését, és állandó gyanakvással, rosszindulattal veszi körül. Férje, Maxim is egyre fagyosabban viselkedik sötét emlékekkel teli otthonában. Ráadásul váratlanul megtalálják a vízbefúlt Rebecca holttestét, és vele együtt újabb és újabb titkok kerülnek a felszínre, ahogyan újból vizsgálni kezdik az asszony halálának körülményeit…
Az előadást végig átszövi a rejtély, hogy mi történt valójában. Fordulatokban gazdag és egyáltalán nem kiszámítható a történet. Senki nem az, aminek elsőre látszik, és amikor már azt hinnénk, összeállt a kép, meglepődve döbbenünk rá, hogy a puzzle bizonyos darabkái miért is nem akarnak a helyükre kerülni. És bár a történet tele van meglepetésekkel és kiszámíthatatlan pillanatokkal, ezekről többet nem is mondok, élje át a néző maga.
Ami viszont az emlékezetes színészi játékon túl is kiemelkedő, az a számos csodatorok és gyönyörű hang, különösen Gubik Petra, Janza Kata, Gallusz Nikolett és Dolhai Attila személyében. Mások mellett ők viszik a prímet, és miközben a kristálytiszta, gyönyörű hangokat hallgattam, belegondoltam, nekik is milyen csodálatos érzés lehet egyedül beénekelni Szeged legszebb terét, ahol négyezer ember pisszenés nélkül hallgatja őket, és még a csillagok is rájuk mosolyognak. Aznap, amikor én néztem, még az időjárás is a musical hangulatához igazodott. Bár nyári este volt, de kifejezetten szeles és hűvöskés. És elképesztő, de pontosan ez volt az az idő, ami aládolgozott a darab hangulatának, adva egy plusz érzést és átélést a látottakhoz.
A legbájosabb és legelevenebb pillanatokat számomra Udvaros Dorottya teremtette meg. Az iránta érzett szeretetem az elmúlt időszak történései után eleve újra fellobbant, mert a személyében a kiváló színészi teljesítmény mellé emberi korrektség és tisztesség is társul, és ez minden tiszteletet megérdemel. Az első felvonás végén van egy kiemelkedően szeretnivaló jelenete, amiben lubickol is egyébként, és ezzel megteremtette a darab tetőpontját. Ráadásul az előadás estéjén születésnapja is volt, Isten éltesse sokáig!
Kiemelkedő volt továbbá a látványos, szemet gyönyörködtető és egyben mesterien megtervezett vizuál, mely Madarász “Madár” János munkáját dicséri. Az egyes helyszínek és képek Dómra méretezve jelentek meg, vagyis minden helyszín gyakorlatilag a Dómhoz igazodva, méretezve, és annak alternatív megjelenéseket biztosítva vetült ki, ami az alapötlet zsenialitása mellett a pazar megvalósítást is magába foglalta.
A Szegedi Szabadtéri ismét gyönyörű estét nyújtott a nézőknek, és nem sokkal az utolsó idei Rebecca előadás után megjelent a hír, miszerint jövőre is lesz Rebecca, és már zajlik az előzetes regisztráció, ahol a leginkább szemfüles nézők már most biztosíthatják a részvételüket a jövő évi darabon. Aki látta, azért, aki nem látta, azt pedig azért bíztatom, hogy nézze meg, vagy nézze újra ezt a Rebecca előadást ezen a gyönyörű helyszínen, egy szép nyári éjszakán.
SZEREPOSZTÁS:
| „Én”: | Gubik Petra |
| Maxim De Winter: | Dolhai Attila |
| Mrs. Danvers: | Janza Kata / Gallusz Nikolett |
| Jack Favell: | Medveczky Balázs |
| Frank Crawley: | Bálint Ádám |
| Ben: | Szaszák Zsolt |
| Edythe Van Hopper: | Udvaros Dorottya |
| Beatrice Lacy: | Janza Kata / Gallusz Nikolett |
| Giles Lacy: | Gömöri Krisztián |
| Julyan ezredes: | Barnák László |
| Horridge: | Borovics Tamás |
| Frith: | Kocsis Tamás |
| Robert: | Károlyi Krisztián |
| Mrs. Rutherford: | Dobos Katalin |
| Clarice: | Borovics Anna |
Rendező: BÉRES ATTILA
Fotó: Szegedi Szabadtéri Játékok (Tari Róbert, Zsiros Aliz)
Lévay-Kunze: Rebecca – előadja: Janza Kata, Gallusz Nikolett és Gubik Petra
