A Centrál Színház -ki merem mondani- bemutatta az idei év legnagyobb színházi robbanását. Neil Simon: Furcsa pár c. vígjátékának egyértelmű és vitathatatlan full-extrája a két főhős: Alföldi Róbert és Stohl András egy színpadon szerepeltetése. Biztos vagyok benne, hogy számos beszámoló utánajár majd annak, mikor volt utoljára ilyen, de nem gyakori a jelenség. Sokszor láttam Stohl Andrást Alföldi Róbert rendezésében, aztán volt olyan, hogy Alföldi helyettesítette Stohl-t pl. az Egyszer élünk…-ben, de így együtt a két nagyágyút még nem láttam egy színpadon szerepelni.
Értelemszerű, hogy a közönség is megőrül ettől. A meghirdetése óta olyan élénk érdeklődés kíséri az előadást, ami érzésem szerint évekre előre biztosítani fogja a folyamatos telt házat. És ez így van jól. A két főszereplő ugyanis valóban rászolgál az előadásban a nekik megszavazott bizalomra. Azonban a többi szereplő játéka, a rendezés, a díszlet, a fordítás mind-mind önmagában is elismerést és különdíjat érdemel. Puskás Tamás rendezőnek minden dicséret és gratuláció megérdemelten jár ezért az előadásért. A Centrál Nyár csillagtetős színpadának nézőterén csodát láttam, túlzás nélkül. És ez a csoda nagyon komoly és összehangolt csapatmunka eredménye. Ősztől a csoda a Centrál Színházban, kőszínházi keretek közt folytatódik. Bár jegyeket legkorábban novemberre lehet majd találni rá.
A történet két, egymástól teljesen különböző férfi kényszerű együttéléséről szól. Főhőse Oscar Madison (Alföldi Róbert), a hanyag, rendetlen, elvált sportújságíró, akihez beköltözik barátja, Felix Ungar (Stohl András), miután Felix házassága zátonyra fut. Felix viszont Oscar szöges ellentéte: mániákusan tiszta, pedáns, rendszerető és kissé neurotikus. Mondjuk ki: durván nárcisztikus. A konfliktus abból fakad, hogy miközben mindketten egyedül maradtak és szükségük van a másik társaságára, egyszerűen képtelenek elviselni egymás életmódját. Oscar lazasága és rendetlensége Felixet őrületbe kergeti, Felix szabályai és tisztaságmániája pedig Oscart.
Történetüket színesíti a többi szereplő, akikkel a darabban interakcióban vannak, a baráti körük. Speed (Magyar Attila), a temperamentumos Murray (Mészáros András), a személyes kedvencem, Roy (Marton Róbert), Vinnie (Rada Bálint) egy baráti társaság. Rendszeresen összejönnek iszogatni, kártyázni Oscar lakásában. Kibeszélik az élet dolgait, ki a függetlenség, ki a kötöttségek rabjaként, minden esetre szeretetben. A darab több pontján fogott el nosztalgia. A jó barátokat ugyanis meg kell becsülni. Kevés van belőlük, és az igazi nehézségeket, holtpontokon, fontos döntésekben ők azok, akikre számíthatunk. Szerencsés az, akinek megadatik az évtizedeket végig kísérő barátságok áldása. Még akkor is, ha Felix megérkezése alaposan átrendezi az addigi viszonyokat.
Az alaphelyzet is fájóan ismerős sok ponton. Az elválás minden ember életében előbb-utóbb bekövetkezik. Ezekre az időkre ugyan nem, de azokra a barátaimra szívesen gondolok vissza, akik mellettem voltak, kirángattak a bánatos, nehéz időkből. Új perspektívát adtak, segítettek kimozdulni az unos-untig ismételgetett mantráimból, az önsajnálatból és önsorsrontásból. Egyszersmind elindítottak a talpra állás útján. A döntéseket és a cselekvést persze én tettem meg mindig, de jó, hogy volt körülöttem támogató közeg és segítség. Ezért nagy kincs a barátság. És legyünk őszinték: ilyen helyzetekben keményen vizsgáznak a barátságok. Oscar és Felix története is megmutatja, milyen nehezen kezelhető ilyenkor az ember. És ha egy barát ezt el tudja fogadni, mi több, segíteni, az valódi barát.
A darab humora is elsősorban a két ellentétes személyiség összeütközéséből, a hétköznapi együttélés abszurd helyzeteiből, valamint a baráti társaság tagjainak reakcióiból fakad. Ugyanakkor nem pusztán „rendmániás kontra rendetlen” komédia: a magányról, a válás utáni újrakezdésről és a barátságról is szól. A nevetés mögött az a kérdés húzódik meg, hogy két ember képes-e elfogadni egymást akkor is, ha alapvetően teljesen különbözőek.
A két főszereplő választása nem csak azért zseniális húzás, mert külön-külön is megmozdul az előadásaikra az ország. Azért is, mert elég sok a közös bennük az általuk megformált karakterrel. Alföldi Róbert mint Oscar higgadt, racionális, menedzser-szemléletű figura, akinek higgadtsága mellé hanyag elegancia is társul. Mérlegeli, hogy minek szentel időt és energiát. És nem foglalkozik felesleges dolgokkal, hiábavalóságokkal. Nem kerget hiú ábrándokat. Tudja, hol vannak a határai, tisztában van a saját képességeivel, és azzal, hogyan hozza ki magából a legjobbat. Tudja, mi az optimális hőfok számára, amin éli az életét. Ezért is viseli nehezen Felix különös életvitelét. Mert bár Oscar rugalmas és liberális, azért mindennek van egy egészséges határa, amiket Felix előszeretettel feszeget. Mit feszeget: romba dönt.
És Felix. Számomra ez a figura Stohl András megformálásában egy bizonyos sort hozott elő egy másik egykori sztárszerepéből: „Zaza a sztár!” És ezt nem csak megformált jellem hasonlósága miatt éreztem, hanem amiatt az ezer fokon égés és pörgés miatt is, ami Stohlnál megszokott. Azért lehet őt nagyon szeretni, mert abban a pillanatban, hogy színpadra lép, az neki élet-halál kérdés. Ezer százalékon teljesít, nem hibázik. Komoly fizikai, lelki és idegrendszeri igénybevételt vállal minden áldott este. Kiteszi elénk, nézők elé a lelkét és azt érezzük: mindene mi vagyunk. Erre nagyon kevés színész képes. De pont ez a két zseni kell ahhoz, hogy a nézők múlhatatlan kíváncsisággal érkezzenek az előadásra. A színész kemény munkája és hite meghozza a gyümölcsét. Így van ez a Furcsa pár esetén is, amely tulajdonképpen egy szerethető, helyzetkomikumra épülő vígjáték két barátról, akiknek egymás segítségére van szükségük, de közben az együttéléssel majdnem az őrületbe kergetik egymást.
És ott vannak még a Galamb lányok is: Gertrúd (Hermányi Mariann) és Cecilia (Domokos Éva Lili) rengeteg színt és életet hoznak a történetbe. Hát persze, hogy amint képbe kerülnek, minden körülöttük kezd forogni. Az igazán meglepő fordulatok azonban a történet vége felé érkeznek el, amikor Felix elkezd átváltozni. És Oscar is rádöbben valamire. Hogy melyikük életében mi ez a változás, hogy mit hozott Oscar-nak és mit Felix-nek az együtt töltött idő, azt mesélje el a Centrál Színház előadása. Talán a végére rádöbbenünk, hogy nem is olyan furcsa ez a pár. Avagy mindannyian furcsák vagyunk egy kicsit…
Fotó: Centrál Színház
Furcsa pár trailer – Centrál Színház
