A választási eredmény eufóriája után részt vettem az első olyan előadáson, ami egyszerre dolgoztatta meg az agyamat és a rekeszizmaimat. Nagyon komoly alkotói csapat állt össze azért, hogy létrehozzák a Gyalulj Gyulával! című ráfaragást és influenszerkedést. Adott az általam rajongással kedvelt Rába Roland, akinél nem is találhattak volna jobb alanyt ennek a one man show-nak a levezénylésére. Nagyon kijárt már neki egy ilyen stand-up est. Hogy a produkció bombasiker lesz, annak számomra az egyik garanciája az volt, hogy a rendező Kiss-Végh Emőke, akivel Rába Roland megszámlálhatatlanul sokat dolgozott már együtt, és ez a közös munka rendszerint meg is hozta a gyümölcsét.
A Delta Produkció és a Dumaszínház együttműködésében megvalósuló estnek akár jelmondata is lehet a főhős Gyula egyik ikonikus felkiáltása: „Vagy jobb ország kell, vagy… egy jobb szörpöző asztal.” Litkai Gergely író és Gerlóczi Judit producer remekül ráéreztek, mi és mikor kell a népnek. Talán nem túlzás azt mondani: mindannyian ki voltunk már éhezve egy ilyen előadásra. Ebben a mérgezésig túlpolitizált országban kellett végre valami, ami segít levezetni a feszültséget. Ami ugyanakkor fokozatosan szembesít is minket azzal, miben éltünk, tovább megyek: mit viseltünk el az elmúlt 16 évben. A sztori nem finomkodik, és ez így is van rendjén.
Ki NER ma? Erre a kérdésre keresi a választ Gyula, a bukott befektetési bankár és ex-NER-lovag, aki a börtönből szabadulva új hivatást talált: az asztalosságot és az influenszerkedést. Ebben a rendhagyó, interaktív workshop-estben Gyula nemcsak a tökéletes szörpöző asztal titkait osztja meg 480 ezer követőjével, hanem a rendszer legmélyebb bugyrait is. A kokótól a rokokóig tartó utazás során feltárul egy életút, ahol a milliárdos állami projektek, a dubaji leíratások és a szaftos korrupciós sztorik éppúgy elférnek, mint a kokain okozta orrsövény-perforáció szakmai elemzése. Gyula kíméletlen őszinteséggel beszél a befőtt-rendszerről, ahol mindenkit egy polccal feljebb tesznek a képességeinél, és a lojalitás fontosabb a szaktudásnál. A darab azonban több mint egy politikai szatíra. A cinikus felszín alatt felsejlik egy emberi tragédia: a beteg kislányát látni nem bíró, gyáva apa drámája, aki a hatalom és a szerek mámorába menekült a valóság elől. Jöjjön el, és tudja meg, miért jobb egy tisztességes hidrogénbomba a piszkos kézzel végzett szülészetnél, és hogyan lesz valaki a rendszer „NPC”-jéből annak megkerülhetetlen technokratájává.
Az ajánló beszédes, és sokat felfed abból, miről és arról is, hogyan lesz szó. Én konkrétan a térdemet csapkodva röhögtem végig az estét, ugyanakkor megdöbbentő is, hogy amin most már nevetek, az hosszú időn át a valóságom volt. Ez a Gyula egy érdekes figura. Tipikus példája a NER-es vállalkozónak, aki befektetési bankárból valahogy körön belülre került, és aztán szinte észrevétlenül átfolytak a keze között a rendszerszintűvé tett mocsok ügyes-bajos dolgai, beleértve a számolatlan offshore milliárdokat, amikért nem is igazán kellett felelősséget vállalni, csak tudni róla. De az se mindig sikerült.
Aztán bezavar a kokó, hiszen egy nagy játékosnak az egy idő után olyan, mint az óvodásnak a kakaó, és megjelenik a TEK és bilincsben viszik el hősünket. Talán túl sokat tudott, talán túl nagyra nőtt, talán rálépett valakinek a tyúkszemére, akiére nem kellett volna. Vagy egyszerűen csak útban volt. Mert a rendszerben mindig van egy nagyobb, egy erősebb. A történetből aztán kirajzolódik egy dráma is, és már majdnem meglátjuk Gyulában az embert…
Gyula nem adja fel. Gyula a jég hátán is megél. A szörpöző asztalát nem azért követik félmillióan, mert az asztalosmesterség érdekes. Hanem az az érdekes, aki azt műveli. És tényleg megannyi példát hoztak az elmúlt hosszú évek arra, hogyan lesz adócsalóból, meg mindenféle jöttment köztörvényes bűnözőből sztár. Hasonlóan ért révbe Roxie Hart a Chicago-ban. És ezek az emberek megköszönik nekünk, tisztességes, bamba polgároknak, hogy hagytuk őket nagyra nőni és híressé válni. Onnan már csak élelmesnek kell lenni, hogy az érdeklődés középpontjában maradjanak. Saját csatorna kell és webshop, meg egy jó ötlet. Mindegy mi az, csak dőljön a lé.
A rendszer modelljét és működési módját alaposan ismerteti Gyula. Ahogy sztorizgat, lineárisan rajzolódik ki az ő saját története, összefonódása a rendszerrel és kiesése az aranykosárból. Számomra az egyik kedvenc pont az volt, amikor azt emlegette: régebben házat építettünk, mert jött a gyerek, ma meg gyereket csinálunk, hogy lehessen lakásunk. Szívbe markoló mondat is volt ez egyben, mert nekem személy szerint például a legpotensebb 16 évét rabolták el, például ebben a vonatkozásban is. És persze legalább ennyire szíven ütött a Gyula egy másik anekdotájával elindított emlékem, amikor egy állam közeli cégnél a főnököm anno így felelt, amikor az előléptetésemet pedzegettem: „te szakértő vagy”. A szakértő az az ember, aki dolgozik azok helyett, akik mindenhez hülyék. És mivel te tartod el őket, nem mozdulhatsz el a helyedről. Mert valakinek dolgoznia kell… Így váltottam végül céget.
Hatalmas fricska a NER-nek ez a stand-up est. Ugyanakkor szembenézés is a saját hülyeségünkkel, mert mi engedtük, hogy ez az ócska komédia, ez a B kategóriás gengszterfilm a mindennapjainkká váljon és a sorsunkról döntsön.
Azok, akik eddig mindent megúsztak, most remélem felelősségre vonásra kerülnek. Mindettől függetlenül a mi Gyulánknak szívből drukkolok, hogy gyaluljon a csillagokig, és nagyon sok nézőnek szerezzen olyan felhőtlen és igazán szórakoztató, kikapcsoló, ragyogó estét, amilyet nekem sikerült.
Gyalulj Gyulával! – Ráfaragás és influenszerkedés Rába Rolanddal | Delta Produkció | Dumaszínház
Fotó: Gordon Eszter
