Aligha kívánhat jobbat magának bárki egy holdvilágos nyári esténél, amikor a friss levegő és a tücsökzene mellett, a csillagok alatt egy szabadtéri színpad nézőterén átadhatjuk magunkat egy szórakoztató, mégis tanulságos és emlékezetes színházi előadásnak. A Centrál Színház -immár hagyományként- a Centrál Nyár keretében a Szigligeti Várudvar közönségének mutatta be elsőként az ősszel induló kőszínházi évad első premierjét, Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című színdarabját.
Puskás Tamás rendezése vélhetően minden eddigi rekordot megdöntött: 8 egymást követő estén át ültetett le teltháznyi nézősereget. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ebből csak 7 alkalommal tudott végigmenni az előadás. Nagyjából a széria közepén ugyanis egyet elmosott a szakadó eső és a vihar. A szerencsémről annyit elárulok, hogy nekem természetesen erre az estére volt jó helyre szóló jegyem. Minden esetre remek végszó volt húsz perc után Alföldi Róberttől a “Jó éjszakát”.
Az igazi bizalom azonban abban rejlik, hogy nekifutottam újra, és néhány nappal később, a széria záró előadását még el tudtam csípni. És bár akkor is csapkodtak a fejünk felett a villámok és megérkezett a vihar szele, szerencsénkre az előadás rendben lement. De még mennyire rendben! Olyan ütős csapat jött össze a színpadon, akikre személyenként külön-külön is kíváncsiak vagyunk. A főhős Alföldi Róbert, valamint László Zsolt és Schmied Zoltán egyenként is nézőmágnesek, de csapatban, kiegészülve Balla Eszter, Puskás Samu, Magyar Attila és Rada Bálint játékával diadalt arattak a színpadon. Íme egy újabb, hosszú életű előadás, mely zseniális színészekkel, szerencsés csillagállás alatt született meg. Elegáns, szemet gyönyörködtető, egyszersmind izgalmas és tartalmas.
A történet helyszíne egy itáliai kastély, ahová Turai (Alföldi Róbert) és Gál (László Zsolt), a sikeres színműíró-páros fiatal pártfogoltjukkal és barátjukkal, Ádám Albert zeneszerzővel (Puskás Samu) meglepetésszerűen érkeznek Balogh Annie (Balla Eszter) primadonna látogatására. Sajnos azonban hamarosan a három férfi fültanúja lesz az Annie szobájából átszűrődő szenvedélyes és félreérthetetlen beszélgetésnek, melyet a nő egykori szerelmével, Almádyval (Schmied Zoltán) folytat.
Az alaphelyzet máris adott. És a feladat is ki másnak, mint Turainak: ki kell találnia egy fondorlatos és egyben zseniális tervet, ami bebizonyítja, hogy semmi nem az, aminek látszik, és valójában minden a legnagyobb rendben van. Hogy miért? Nem pusztán a pártfogoltja iránti önzetlen, felebaráti szeretetből. Hanem azért, mert ha Ádám Albertben elhallgat a zeneszerző, akkor a Turai-Gál páros jövőjének is vége.
Egymásra utaltság és segítő szándék közös elegye ez, és persze szükség van a molnári topmenedzser mindent megoldó zsenialitására. Hasonlóra, mint amit az Egy, kettő, három című darabban Norisson bankigazgatónál megismertünk (akit szintén láthatnak a szerencsések ősztől a RAM-ban, Alföldi Róbert főszereplésével).
A színpadon Alföldi Róbert viszi a prímet, viszont az előadás, ahogy maga a történet is, igazi csapatmunka. Az összes karakter teljes odaadása kell a sikerhez a darabban, és a játékban is.
Alföldi Róbert nem csak életre kelti Turait, de tökéletesen ismeri és érti Molnár Ferenc szándékát. Átlátja, és a hivatásában gyakorolja, az életben is birtokában van azoknak a képességeknek és készségeknek, amelyek egy ilyen projekt sikerre viteléhez szükségesek. Előrelátó, képes több lépéssel mások előtt járni. Minden eshetőségre kész forgatókönyvekkel rendelkezik, uralja a rendszereket, tisztában van a döntései következményeivel és az ebből eredő további irányokkal. Pontosan tudja, miből mi következik és még a váratlan eseményekre reagálásra is előre felkészül. Precíz, pontos, komplex és kudarcot nem tűrő. Turai is, Alföldi is. Szenvedéllyel cselekszik és a hivatásának él, és mivel hiteles, önazonos, a környezete is megy vele, mert bíznak benne és a víziójában. Joggal.
Gál, a szerzőtárs, azaz László Zsolt a legjobb választás a partner szerepére. Kettejüket egy színdarabban látni egyébként is ajándék, amikor együtt jelen vannak, az maga a csoda. Érdekesség a történetben, hogy bár elsőre azt hinnénk, Turai és Gál elválaszthatatlanok –ahogy egy szobában is laknak a történet szerint– Turai mégsem avatja be bizalmas tervébe Gált. Hagyja, hogy az ösztönösen reagáljon, így nem kell megjátszania, hogy mit sem tud az egész tervről. Ádám Albert iránt egyébként valóban atyai szeretettel viseltetnek. Még vitatkoznak is arról, mennyire kell óvniuk a fájdalomtól a fiút, bár ebben a kérdésben masszívan változik az érvelésük Annie miatt később.
Almády szerepében Schmied Zoltán brillírozik. Tulajdonképpen ő az a karakter a történetben, akinek a helyzetkomikumot és az előadás összes szélsőségét köszönhetjük. Almády nem kívánt vallomása váltja ki a történet fő konfliktusát, és közben olyan ikonikus mondatok hangzanak el tőle, melyeket később Turai nem átall újra és újra Almády orra alá dörgölni, a nézők legnagyobb, hangos örömére. Ez az a tévedés, ami a bonyodalmat, egyszersmind a humor legfőbb forrását adja a történetben. Az in flagranti, majd az igyekezet, hogy helyrehozza a végzetes hibát, minden mamlaszságával, sutaságával együtt is végtelenül szeretnivaló.
És ki körül is forogna a férfiak története, ha nem a nő körül? Annie szerepében Balla Eszter alakít csodálatosan. Eszter végre társulati tag is a Centrál Színházban. Biztosan nehéz és nagy kihívás szerepeket átvenni, éppen ezért nagyon vártam már, hogy egy az egyben vele lássak először egy női főszerepet, és ebben az előadásban ez meg is adatott neki, ráadásul igazi jutalomjátékban! Csupa epekedés és vágyakozás veszi körül, a kastély titkait talán csak ő egyedül ismeri a maguk teljességében. Hogy mi igaz, mi nem, és mi csak majdnem, egyedül számára nem rejtély. A titkok tudója, a rejtelmes végzet asszonya ő. Szép feladatot kapott és csodálatosan oldotta meg, érezhetően lubickol a szerepében és remek választás volt Annie-t vele életre kelteni.
Puskás Samut most először láttam nagyobb szerepben. Rendkívül jó orgánummal bír, és bár sérül a lelke és az önbecsülése, az általa hozott férfi karaktere mégsem válik szánalmassá, pedig egy ilyen helyzetben a történet akár ezt is sugallhatná. Ő inkább csak nem érti, mi és miért történik. Arról pedig aztán végképp fogalma sincs, hogyan ügyködik Turai egy éjszakán át a háttérben azért, hogy elkerülhető legyen a katasztrófa és megmeneküljön ez a kapcsolat. Drukkolunk neki, hogy meglelje a boldogságát és hogy a félreértés valóban csak félreértés legyen. Érdekesség egyébként, hogy a történet mennyire aládolgozik a színpad valóságának: Puskás Samu Alföldi Róbert és László Zsolt társaságában tényleg atyai karakterek között van, érezhetően vigyáznak is rá és becsülik fiatal kollégájukat. Jó ilyesmit látni.
Magyar Attila a lakáj, valamint Rada Bálint a titkár szerepében epizódokra vannak csak jelen ugyan, ám ezek az epizódok igen emlékezetesek. A humor forrásai mindketten, vidám pillanatokat és sok nevetést szereznek a nézőknek esténként. Nélkülük sivár és kietlen lenne ez a kastély.
A rendkívüli színészi játék és emlékezetes rendezés mellett kiemelem a korhű jelmezt, mely Szakács Györgyi munkája, és a fantasztikus, boldog békeidőket idéző díszletet, melyet Bagossy Leventének köszönhetünk.
Puskás Tamás ezúttal is maradandót rendezett, a Játék a kastélyban bizonyára hosszú ideig közönségkedvenc lesz. A Centrál Színházban az előadás ősztől látható.
Fotó: Horváth Judit
