Beszélgetés Stohl Andrással A nevem Mary Page Marlowe c. új előadás nyilvános főpróbája után

Spread the love

A Centrál Színház március 8-án, nőnapon mutatta be A nevem Mary Page Marlowe című előadást. A nyilvános főpróba után beszélgettem a darabban meglepő módon csak kisebb, de annál súlyosabb szerepet alakító Stohl Andrással. Szó esett színházról, TV-ről, sorozatokról, szinkronról, magánéletről, vadászatról és persze arról, hogy érzi magát András.

[theaterman]: A jelenetben, melyben játszol, a szereped szerint a feleségeddel veszekszel, aki ittasan autóbalesetet okozott. Lelkileg hogy raktad ezt össze magadban?

[Stohl A.]: Ami tíz éve történt, az nyilván az életem része. Sem letagadni, sem elfedni nem lehet, és nincs is értelme. Színházban viszont már tudom ezt használni. A színészet olyan, hogy az életedben megtörtént élményeket használod fel és teszed bele az alakításba, melyet létrehozol. Persze itt furcsa helyzet alakult ki, hiszen fordított az eset. Annak idején én minden mondatot hallottam és megkaptam azok közül, amiket a színpadon én mondok el most Julinak (Básti Juli – az előadás egyik főszereplője). Hogy mit érez az ember, amikor ezeket tolják az arcába. Beszéltünk a kétségbeesésről és arról, mennyire nem tud az ember ezekre a mondatokra válaszolni. Persze nincsenek rá válaszok, pláne jó válaszok!

[theaterman]: Viszonylag kis szerepben tűnsz fel, ami Nálad nem mondható megszokottnak.

[Stohl A.]: Soha életemben nem volt még mindössze nyolc perces szerepem. Gyakorlatilag több idő megy el öltözéssel, vetkőzéssel, a hajam beállításával, mint amennyit a színpadon töltök. Nagyon izgalmas feladat és egyben nehéz is. Nyolc percbe kell belesűríteni egy egész életet, és együtt élést. Közben persze fontos, hogy Básti Julival vagyok egy színpadon. Közel állunk egymáshoz, hiszen a Katonában tizenkét éven keresztül dolgoztunk együtt. A Centrál Színház színpadán viszont ez az első találkozásunk. Ráadásul ma volt az első nézős előadás, és boldog vagyok, hogy ilyen hatással voltunk a nézőkre. Bejöttem hátra és néztem a többiek jeleneteit. Jó látni, ahogy a közönség együtt lélegez az előadással, és erős tapsot kaptunk a végén. Ez megnyugtató.

[theaterman]: Amikor a jelenetednek vége, ugyanabban a jelmezben maradsz az előadás végéig?

[Stohl A.]: Igen, de ez végülis csak fél óra.

[theaterman]: Ha megnézzük a többi előadást is, melyekben játszol, feltűnhet, hogy mostanság a drámai szerepek kissé háttérbe szorultak. Kevesebb drámai előadásban látlak, mint korábban, pl. a Mephisto-ban, az Istenítéletben, vagy akár az Angyalok Amerikában előadásban. Nem hiányzik a drámaiság?

[Stohl A.]: Nyilván hiányzik, de más az élethelyzet is most. A Nemzeti Színház, vagy a Katona eleve drámai típusú színház volt, ahol kevés vígjátékot játszottunk. A Centrál pedig -például a ma esti előadással- most próbál nyitni ebbe az irányba. Ez egy erős barométer is lesz, hogy az itteni közönség hogy fogadja majd. Alapvetően a Centrálba –a szó legjobb értelmében- szórakozni jönnek. Felhőtlen estét akarnak és ezt meg is találják itt.

[theaterman]: Itt megy pl a Jó zsaru – rossz zsaru is, a Kisszínpadon.

[Stohl A.]: Igen, és az is egy nehéz darab. Tamás (Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója) próbál nyitni errefelé. De ez nagyon nehéz. Úgy képzeld el, mint egy tortát. Bizonyos színházak (pl. Katona, Radnóti, Örkény) ebből a tortából elfoglalnak egy nagyon nagy szeletet és kiválóan is csinálják. Nehéz melléjük betagozódni, és nem is feltétlenül szükséges. Tamásnak kifejezetten igénye van arra, hogy ilyen típusú előadásokat is létrehozzunk.

[theaterman]: A Kasimir és Karoline is ide sorolható.

[Stohl A.]: Igen, az sem egy könnyű előadás. És azt is meg kell értenünk, hogy a nézők az adott estén mit akarnak. Ha azt akarják, hogy úgymond gyomorba rúgják őket, elmennek a Katonába, Örkénybe, vagy a Radnótiba. Ha könnyed estét szeretnének, akkor pedig eljönnek ide, ahol azért szintén kell gondolkodni is. A színházigazgatóknak alaposan végig kell gondolniuk a repertoár felépítését. Én pedig most ebben a tortában vagyok egy alkotóelem, most ilyen előadásokban szerepelek. Nem mondom, hogy nem hiányzik egy fajsúlyos, keményebb dolog.

[theaterman]: Van kedvenced azok közül az előadások közül, amikben most játszol?

[Stohl A.]: Mindegyiket szeretettel játszom. A legnagyobb örömmel a Házassági leckék középhaladóknak című előadásra jövök, azt nagyon szeretem játszani. Ugyanígy a Jó zsaru – rossz zsarut is.

[theaterman]: És azok közül, ami nem centrálos előadás?

[Stohl A.]: Az őrült nők ketrece.

[theaterman]: Ami az Átriumban megy, és túl van már a 250. előadáson. Hogy lehet ugyanolyan intenzitással, szenvedéllyel játszani ennyi előadás után? Mi a titkod?

[Stohl A.]: Nekem ez egy nagy ajándék. Élvezem, amikor belebújhatok ebbe a szerepbe. Minden este tudom, mennyire várja a néző, akinek sikerült jegyet szereznie rá. Ezért nem tehetem meg, hogy nem teljes erőbedobással játszom. Ahogy egyébként minden előadást így játszik az ember. A 350. előadáson is meg kell majd győznünk a nézőt, hogy az előadás valóban olyan szuper, mint amilyen a híre.

[theaterman]: Van benned olyasmi, hogy minden előadásban a korábbi önmagadat szeretnéd felülmúlni?

[Stohl A.]: Nincs. Azt szeretném eljátszani, amit bepróbáltam.

[theaterman]: Készültök valami közös nagy durranásra mostanában Alföldi Róberttel, László Zsolttal, Hevér Gáborral?

[Stohl A.]: Nagyon szoros barátságban vagyunk. Jelenleg így négyesben nincs kilátásban, hogy együtt játsszunk. Én elvileg Robival fogok dolgozni nyáron a West side story-ban.

[theaterman]: Ezt Alföldi Róbert rendezi. Főszerepet játszol majd benne?

[Stohl A.]: Nem, ott fiatalok a főszereplők. Én valószínűleg Krupke leszek, az egyik rendőr.

[theaterman]: Rendezői ambícióid vannak?

[Stohl A.]: Valamiért az utóbbi két hétben többen is megkérdezték ezt. Nem szeretnék rendezni. Egyfelől olyan rendező tanáraim voltak, mint Székely Gábor és Zsámbéki Gábor. Másfelől a rendezői egy másik szakma. Bennem nincsen rendezői ambíció.

[theaterman]: Vidékre hívnak játszani? Mi kell ahhoz, hogy egy vidéki meghívásra igent mondj?

[Stohl A.]: Egyeztetés kérdése. A próbaidőszak hat hét, tehát ha vidéken játszom, ezt az időt ott kellene töltenem. Ezt logisztikailag nehéz lenne megoldani. Egyébként hívtak Szegedre is, Szombathelyre is hívott Jordán Tamás. Nem kizárt a dolog, csak nehéz összehozni.

[theaterman]: Van esetleg álomszereped?

[Stohl A.]: Nincs.

[theaterman]: Most került mozikba a Zárójelentés c. film. Abban milyen szerepet játszol, mekkora falat ez Neked?

[Stohl A.]: A Zárójelentésben én vagyok Brandauer ellenpárja, tehát a negatív főhős. A polgármestert játszom. De nem akarom részletezni, inkább bíztatok mindenkit, hogy menjenek el megnézni. Gyönyörű film, büszkék lehetünk a magyar színészekre. Csodálatosan játszik benne az összes kollégám.

[theaterman]: A tévézéssel jelenleg hogy állsz?

[Stohl A.]: A TV2-vel le vagyok szerződve. Forgatom a Mintaapákat gőzerővel. Show műsort egyelőre nem vezetek.

[theaterman]: Láttam a minap egy képet az Instagramon, amin nagyban szinkronizálsz.

[Stohl A.]: Szinkron mindig van: Jude Law, Brad Pitt, Daniel Craig, Matt Damon. Szerencsém van, mert nagy színészeket szinkronizálok. Élmény bemenni, ha ezeket a fickókat láthatom és mehetek utánuk.

[theaterman]: A szinkron munkamódszeréről olvastam, hogy igazi erőltetett menet, és a szakma a súlyához képest alábecsült. Intenzíven, futószalag-szerűen, gyorsan kell dolgozni.

[Stohl A.]: Ez igaz. Én gyorsan dolgozom és van is hozzá képességem. A munka pedig a színész és a szinkronrendező közös felelőssége. Kell, hogy mindketten értsék a dolgukat. Én szoktam jelezni a szinkronrendezőnek, hogy ha úgy érzi, valami nem jó, szóljon és felvesszük még egyszer. Nem elég csak gyorsan dolgozni.

[theaterman]: Boldog kapcsolatban élsz és el is jegyezted a párod. Lassítottál az életeden mostanában?

[Stohl A.]: Tudatosan próbálok lassítani. Bár most egy nehezebb időszak kezdődik a melóban. De a hétvégék szabadok lesznek. A két kisebbik gyermekemnek szüksége van rám, és nekem is rájuk.

[theaterman]: Melyikben működsz jobban? A szenvedélyben és a színpadi elégésben estéről estére, vagy ebben a nyugodtabb helyzetben?

[Stohl A.]: Ezt a nézőknek kell eldöntenie. Én jól éreztem magam akkor is, és most is.

[theaterman]: Hogy látod magad nagyapaként?

[Stohl A.]: Egyelőre nem vagyok az. Nincs még bennem olyan vágy, hogy legyen már egy unokám. És fiatalabbnak is érzem magam a koromnál. De nem hiszem, hogy lesokkolna, ha bármelyik gyermekemnek születne kisbabája.

[theaterman]: Aktív vagy a Facebookon és az Instagramon is. Ezeket a felületeket Te kezeled?

[Stohl A.]: A párom kezeli, de természetesen egyeztetjük a tartalmakat.

[theaterman]: A vadászat nagy hobbid. Jut rá időd mostanság?

[Stohl A.]: Február végén fejeződik be a vadász szezon, és április közepén kezdődik majd az őzbak vadászat. És szalonkára lehet majd vadászni. De ilyenkor babáznak, ezért nem zavarjuk őket. Ilyenkor etetünk és gondjukat viseljük.

[theaterman]: Van valamilyen extrém sport, amit kedvelsz, vagy kipróbálnál?

[Stohl A.]: Ejtőernyővel ugrottam már. A bungee jumping-ot lehet, hogy kipróbálnám. Illetve fehér cápával merülnék egyszer majd ketrecben!

A nevem Mary Page Marlowe előadásról szóló írás elolvasható a Színházat nekünk! honlapján: https://szinhazatnekunk.hu/2020/03/10/a-nevem-mary-page-marlowe-egy-nehez-noi-sors-tortenete/


A cikk egyedi olvasóinak száma: 1895

Vélemény, hozzászólás?

Specify Facebook App ID and Secret in Super Socializer > Social Login section in admin panel for Facebook Login to work

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük