Ismerős történet – a pokol nem a másik ember…

Spread the love

A szerelmi történetek mindannyiunk számára ismerős aspektusait világítja meg a Gólem Színház előadása, melynek már a címe is beszédes. A magyarországi ősbemutató helyszíne a Hatszín Teátrum. A nézők az előadás elején Ruth (Radnay Csilla) és Jack (Schmied Zoltán) legintimebb életterébe, hálószobájába érkeznek meg, a színpadképet ez a tér határozza meg. A pár egy kiadós szerelmeskedés után beszélgetni kezd, és ez a beszélgetés egy párkapcsolatnak lényegében minden fontos mozzanatát, szakaszát, örömét, dilemmáját, fájdalmát felsorakoztatja. Igen tömény az előadás, hiszen nagy feladatra vállalkozik: átfogó képet ad egy mindenki által megélt, de teljes képpé igazán sosem váló szerelmi dinamikáról. A történetvezetés, és a sztori iránya helyenként vicces, bizonyos pillanatokban kifejezetten édes és lelket melengető. Mégis, végig áthatja egy mélyen gyökerező fájdalom, féltés, és persze a játszmák és dominanciaharcok, melyek szükségességére szerintem nincs ép eszű ember a világon, aki magyarázatot tud adni.

A keserédes fájdalmát a szerelmesek közt zajló párbeszédnek éppen az adja, hogy ez a két ember valójában őrülten imádja egymást. Egyszerűen összetartoznak, ezt bárki látja kívülről is, de ők maguk főleg érzik, tudják belül. Mégis, újra és újra egymásnak esnek, súrlódási pontokat keresnek, határokat feszegetnek (vagy épp kijelölnek). Hogy ennek mi a valódi célja, az nem derül ki. Talán csak több figyelemre, bizonyosságra vágynak a másiktól. És van is bennünk hajlandóság az egymásra való odafigyelésre, sőt, még a változtatásra is. Mégis, újra és újra előkerülnek olyan sarokpontok, melyek vagy az egyiküknek, vagy a másiknak nem fontosak, vagy nem elég fontosak, mély, tépelődéssel teli fájdalmat okozva ezzel a másik félnek, amit maguk nem is érzékelnek.

Nagyon nehéz megtalálni a határvonalat aközött, hogy két ember bizonyos kérdésekben esetleg eltérően gondolkodik, de ettől még nagyon szereti a másikat, és aközött, hogy a szerelmed nem megy át a másik ember felé, és ha megszakadsz, akkor sem érti, amit mondasz neki. Ha az utóbbi eset áll fenn, az nagyon mély szenvedést, vívódást, tépelődést képes hozni és ezzel együtt szép lassan maradandó károkat is okoz abban, aki ezt elszenvedi. Hiszen ez az érzés nem kevesebb, mint a viszonzatlanság, a szerelem érzésével való magára hagyottság a másik fél részéről, és persze az ezzel együtt járó hiány és a küzdelmek hiábavalóságának megélése. Nyilván, ha a másik is benne van a kapcsolatban, ezt észleli, és mindent elkövet, hogy eloszlassa a bizonytalanságot. Persze mindenki másképpen szeret. De aki igazán szeret, odafigyel arra, hogy úgy tegye ezt, hogy a másik is érezze, megélje, megnyugodhasson benne.

Ruth és Jack története is sorra veszi ezeket a szakaszokat. Az egészen jelentéktelen súrlódásoktól kezdve a komoly féltékenységen keresztül egymás múltjának feszegetésén át az összeházasodás követeléséig minden stációt bejárnak. Ami közös bennük, hogy mindketten mélyen sebzettek, és mivel szeretik a másikat, rettegnek attól, hogy ezt a kiszolgáltatottságot és érzelmi megnyílást szerelmük kihasználja, vagy a sebeket tovább mélyíti. Félnek, hogy nem elég fontosak a másiknak. Hogy nem ugyanazt akarják egymástól. Hogy máshol tartanak lélekben, vagy épp érzelmileg.

És miközben a saját belső vívódásaikat és egymással való kölcsönhatásaikat vizsgálják, a történetben előkerülnek a külső impulzusok is: az, ahogyan a külvilághoz, más emberekhez, társasághoz, hétköznapi helyzetekhez viszonyulnak. Talán ez lehet egy párkapcsolat legnagyobb támadási felülete. Amikor valamelyik, vagy mindkét fél indokolatlanul nyitott, nem hajlandó bezárni olyan kapukat, melyek léte eleve összeegyeztethetetlen egy párkapcsolattal. Ez aztán számos veszekedés, boldogtalanság és féltés forrása is. Persze a lényeg nem is ez. Csak a kérdés, ami az ezt elszenvedő félben szakadékként ott tátong: miért? Miért van erre szükség? Miért nem vállaljuk fel egymást a világ előtt? Miért nem vállaljuk magunk előtt az egymás iránti érzéseinket?

Mostanra talán az olvasó számára is nyilvánvaló, miért is ismerős a történet. Ahogy a pár veszi sorra a kapcsolatukat, jövőjüket meghatározó kérdéseket, egyre súlyosabb témák kerülnek elő. Ezzel együtt a felelősségük is nő. A leginkább talán ez azon a ponton érhető tetten, amikor a nő szeretné, ha a férfi feleségül venné. Neki ez fontos, olyannyira, hogy nem tud tovább fejlődni a kapcsolatban, ha ezt a mérföldkövet nem tudják megugorni. Részben azért teszi ezt, mert harmincas évei közepén jár, suhannak felette az évek. Másrészt számára is fontos, hogy felvállalják egymást minden tekintetben, és ennek találjanak egy konkrét, kézzel fogható formát is. A férfi ugyanakkor óvatos. Nem azért, mert nem elég fontos neki a lány. Hanem azért, mert ő már túl van egy váláson, annak minden nehézségével és fájdalmával. Érthető, hogy félénkebb ebben az ügyben. Jack látva, hogy Ruth számára valóban elemi fontosságú az életük hivatalos összekötése, rááll a dologra és megkéri a nő kezét. Ezen a ponton számomra meglepő fordulat következik. Ruth ugyanis itt nem áll meg. Észre sem veszi, hogy lassan előbújik belőle a házisárkány. Egyik követelése jön a másik után. Kinyitotta Pandora szelencéjét, és olyan listát zúdít rá Jack-re, amivel a férfi hirtelen nem tud mit kezdeni. Ruth túltolja a dominanciaharcot, és itt van köztük egy olyan törés, amit már nem biztos, hogy össze tudnak forrasztani… Itt hangzik el néhány végzetesen bántó mondat is, melyek már önmagukban is kapcsolat-gyilkosok lehetnek, viharos zivatarban pedig igen nehéz megkapaszkodni a szakadék szélén.

Boncolgatnám kicsit az előadás szinopszisát is. A leírásban két gondolat szúrt szemet. Egyrészt kiemeli a vallás miatti eltérést a szereplők között: zsidó lány és katolikus fiú kapcsolatát elemzi. Valóban megjelenik az ebben való különbözésük a darabban, de nem érzékeltem, hogy ez az eltérésük markánsabban lenne jelen Borgula András rendezésében, mint bármely más vitapontjuk. Ez is egy megvitatni való kérdés a többi mellett, de az én megértésem szerint nem kapott kiemelt hangsúlyt, ami nem is baj. Ruth számára valóban nagyon fontos a hagyomány, és vallás tekintetében rigorózusabb Jacknél, de éppen ezért a férfi nem támaszt ezzel kapcsolatban extra elvárásokat, nem fogalmazza meg olyan plasztikusan a különbözőséget, mint párja.

Ami számomra kiemelten elragadó volt az előadásban, az az, hogy a mában játszódik, mégis két ember, egy pár szemtől szemben folytatott beszélgetését dolgozza fel. Pedig a XXI. században járunk. Mégsem kerülnek elő a telefonok. Nem csipog be az életükbe a Facebook, nem a telefonjukat nyomkodják az együtt töltött időben, félig a vizuális, félig a valós térben létezve. Megtisztelik egymást azzal, hogy odafigyelnek a másikra. És nem hagynak nyitott kapukat, amin a virtuális világ csalfa csillogása bekopogtathat, és esetleg porrá is zúzhatja a kapcsolatukat egy vélt B terv, vagy jobb parti reményében. Örülnék, ha ezért a párkapcsolati odafigyelés-élményért nem kellene színházba mennie senkinek, hanem a valódi életünk valódi kapcsolataiban eleve így működne.

Az persze igaz, hogy a külső körülmények zavaró és romboló hatása az ő életüket sem kíméli. Ezt a legmarkánsabban Ruth barátnője, az a bizonyos sokat emlegetett Eszter testesíti meg a történetben. Ő az, aki látszólag csupa jó szándékkal és jóindulattal viseltetik Ruth iránt (bölcs tanácsadó, ööö ja nem). Közben meg Jack szeme láttára próbálja a nőt összehozni a szerinte jobban hozzá illő régi baráttal. Ezek a kicsinyes játszmák pokollá tehetik mindazt, amit két ember felépített. Amikor nem a külvilág, hanem a belső kör, a hamis barát bomlaszt. Csupa jó szándékból. Minden tiszteletem Jack-ké, akit ugyan szemmel láthatóan zavar Eszter jelenléte és ténykedése, de a párja kedvéért megpróbál jó képet vágni hozzá. Én biztosan hevesebben reagálnék hasonló helyzetben.

Az, hogy a történet szimplán end-del, vagy pedig happy end-del zárul, nem dönthető el egyértelműen. Nézői értelmezés kérdése. Egy azonban bizonyos: ez a két ember szereti egymást és összetartoznak. Ha elengedik egymás kezét, azzal viszont sokaknak kárt okoznak. Egymásnak, önmaguknak, és mindazoknak, akiknek később esélyt adnak, keresve valamit, ami korábban már megvolt. Ha szétválik, ami egyébként összetartozik, az a későbbiekben maradandó sérüléseket eredményez csak. Ezzel mindketten megsebzik következő választottjukat, akár tönkre is téve más embereket. Ehhez pedig –finoman szólva- nincs joguk. Éppen ezért a darab egyik fő üzenete számomra a felelősség kérdésköre. Egymást felvállalva és egymásért felelősséget vállalva sziklákat mozgathatnak meg. De ha elengedik egymást, nem csak ők, de mindazok is rosszul járnak hosszú távon, akik később az útjukba kerülnek. Egyik ember sebzi a másikat, örök körforgás. De van-e kiút, és mi lehet a megoldás? Közben folyamatosan megjelenik a színpadon a két ember egyéni vívódása is: vizuálisan is érzékelhető, amit mondanának, hallanak, vagy hallani akarnak a másiktól, ami nem hangzik el…

Aki negédes love story-ra készül, nem feltétlenül találja meg a számítását ezen az estén. De aki nyitott arra, hogy megvizsgálja önmagát, a saját párkapcsolatát, annak buktatóit, hibáit, nehézségeit, az külső szemmel nézve önmagában is könnyebben felfedezi a problémák gyökerét és lehetséges megoldását. Néha rá kell néznünk külső szemmel az útra, amin járunk, elkerülve ezzel a rossz döntést és az utólagos megbánást, amikor már késő és már tehetetlenek vagyunk. Ehhez kiváló szempontrendszert ad ez a fantasztikus előadás. Hiteles, mert a két színésznek valóban elhiszem, hogy szeretik egymást és bolondulnak a másikért. Teljesen benne vannak a történetben, minden rezdülésük őszinte és elragadó. Pedig a téma nehéz, mégis mélyen benne vannak, lekötve ezzel a nézők figyelmét is olyannyira, hogy egy pisszenés sem hangzik el a nézőtéren. Ahol a korosztályi összetétel is nagyon sokszínű egyébként, alátámasztandó a mondanivaló érvényességét mindannyiunk számára. És valóban hiteles a többször megjelenő gondolat, miszerint a pokol nem a másik ember. A pokol a másik emberre való emlékezés.

Fotó: Gólem Színház


A cikk egyedi olvasóinak száma 2020.06.24. óta: 36

Vélemény, hozzászólás?

Specify Facebook App ID and Secret in Super Socializer > Social Login section in admin panel for Facebook Login to work

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük