Alföldi Róbert,  Barna Zsombor,  Cselényi Nóra,  Debreczeny Csaba,  Dékány Barnabás,  Fehér Balázs Benő,  Janicsek Péter,  Kovács Máté,  Lénárdt Laura,  Lugosi György,  Mihályfi Balázs,  Némedi Árpád,  Nyulassy Attila,  Parti Nóra,  Sipos Viktória,  Szatory Dávid,  Znamenák István

Egy, kettő, három

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Egy óra alatt kifordítani a világot a négy sarkából… – 2019.01.16.

Egy bankigazgató élete nem könnyű. Mindig résen lenni, mindig több lépéssel előre gondolkodni. Gyors megoldásokat találni, a válsághelyzeteket prompt kezelni, kiváló személyzetet fenntartani, és a gépezetet folyamatosan olajozni. Tendenciák, változások, számok, pénz, pénz, pénz.

Egy ilyen bankpalota élén áll főhősünk, Norrison bankigazgató (Alföldi Róbert). Bár mindennapjait főként hű fegyverhordozójával, Graef titkárral (Lugosi György) folytatott párbeszédekből ismerjük meg, most egy egészen új kihívással kell szembenéznie. Neki, a top menedzsernek, méghozzá jelentős időnyomás terhe alatt. Norrison épp a pihenésére készülődik felségével, az erkölcsi fárosszal. Próbálja kikapcsolni az agyát. A folyton pörgő fogaskereket. Bár fizikai fájdalmat okoz neki, ha nem intézkedhet, ha el kell engednie a telefonját. Nem tud pihenni, nem tud kikapcsolni. Képtelen rá. Büntetésként éli meg.

Ám napjait nem csak a munka bonyolítja: épp vendégségben van nála egy amerikai milliárdos lánya, Lydia (Lénárdt Laura), akinek apja potenciális szakmai partner is egyben, friss tőke bevonásának lehetőségével a levegőben, mely nélkül Norrison borúsan látja a jövőt. Lydia rendesen bedobja a homokszemet a gépezetbe. Hiába Norrison mindenre kiterjedő, pásztázó figyelme, a feladatok célirányos kiadása és a végrehajtás folyamatos kontrollja, ez a lány rendesen kifogott rajta. Fiatal, vonzó nő, és időtöltései során bizonyos értelemben kikerült Norrison látóköréből. Meg is lett az eredménye. Pihenésre indulása előtt hősünknek szembesülnie kell a tényekkel: Lydia szerelmes lett. És már 4 hónapja férjhez is ment. És 12 hete anyának érzi magát. És nem egy milliárdos csemetéjét hordja a szíve alatt. És ennek egy részét már a szülőkkel is megosztotta, akik úton vannak hozzá, egy óra múlva érkeznek Norrison-hoz.

Innentől valós időben 60 perc áll rendelkezésre, hogy Norrison megoldást találjon. A 60 perc valóságos real-time az előadásban: ténylegesen 60 perc telik el a bonyodalom kipattanása, és a megoldás kivitelezése között. Mit is kell megoldani? Riasztani a teljes személyzetet, megismerni a szerencsés férfit, Fusz Antalt (Szatory Dávid), és teljesen átalakítani, “megcsinálni”, Lydiához méltó partivá tenni őt. Ahogy a bűvészek teszik. Nehezítő körülmény, hogy Antal, a meggyőződéses munkásosztály képviselője nem igazán együttműködő az általa gyűlölt és egész életében üldözött kapitalizmus fellegvárának urával. A folyamatos cselekvés mellett Norrisonnak újra és újra meg kell küzdenie Fusz tiltakozásával, az állandó szájkarate pedig értékes időt vesz el az egyébként is szűkös egy órából. Sejthető, hogy nagyon feszes, lebilincselő az előadás, a néző izgalommal várja, sikerül-e a vállalkozás, mi fog kisülni ebből. 

Az iszonyatosan nagy mennyiségű, ráadásul végig feszes tempóban elmondott szöveg és folyamatos feszültség ellenére igazi vérbő vígjátékot látunk a színpadon, az előadás kimaxolja a helyzetkomikumot. Znamenák István rendező kiválóan ismeri az emberi játszmákat, a végletes karakterek ütköztetésének összes poénját és abszurditását kibontja, kiváló színészekre szabva a karaktereket. És ebben a szűk időben arra is van alkalma, hogy egy kicsit kibontsa Norrison emberi oldalát is. Mert bár nehezen hihető, de van neki.  Sokáig azt látjuk, hogy érzelemmentes, csak a tényekkel foglalkozó, pihenésre képtelen, már-már szociopatának látszó menedzser, egy ponton mégis törékennyé válik. Egy nő miatt. Egy szerető miatt. Bár csak pillanatokra, de képes elérzékenyülni. Képes szeretni, hiányolni, össze tud törni a szíve. És a munkába menekül. Ez valóban működő dinamika: az ember, ha a magánélete összeomlik, gyakran a munkába menekül. És hát Felixnek (Debreczeny Csaba) köszönhetően Norrison szembesül vele, hogy imádott Begóniája már nem csak az övé…inkluzíve. Szóval marad a meló, amiből most van is épp elég 🙂

Alföldit ebben a szerepben kicsit a My fair Lady Higgins professzor alakításhoz tudom hasonlítani: ott is kérlelhetetlen, munkamániás hajcsárt játszik, egy látszólag kőszívű, kiállhatatlan és undok alakot, bár a két sztorinak más köze nincs egymáshoz 🙂 Jól áll neki ez a karakter. Kicsit magának való, öntörvényű, de ezzel együtt megkérdőjelezhetetlenül hiteles és pont ezért tisztelendő, és megkockáztatom, szerethető. Szerintem Norrison is szeret, csak hát a maga módján. Akárhogy is, olajozza a személyzetét, akik követik őt és hisznek benne. Mindenki a rendelkezésére áll, és ő sem fösvény velük. A szigorú bankigazgató hiteles tud maradni, ezért a néző is vele tud érezni, noha erkölcsileg nyilván megkérdőjelezhető, ahogyan eljár. Ezért van ott, ahol van. Bennem felmerült a kérdés, hogy vajon anno a Nemzetit hasonló elvek mentén vezethette-e? Az is egy csodálatos és sikeres 5 éves időszak volt, és ő maga nyilatkozta nem egyszer, hogy a munkában nagyon kemény szokott lenni. A manapság egyre jobban teret hódító “Hogyan csinálj nagy karriert” kezdeményezések helyében Norrisont elsők között hívnám meg egy motivációs, coaching előadásra 🙂 Vitathatatlan, hogy mindig megtalálja a megoldást, minden vállalkozását sikerre viszi. Legbelül ő maga is tudja, hogy amit tesz, morálisan nem mindig helyes. Tudja, hogy az egész csodagépezet akkor volt a legszebb, amikor még csak a fejében létezett. Tudja, hogy amit mi az egész emberiségnek nevezünk, nos, az szégyellje magát.  

Az előadás fő sodrát Norrison, Lydia és Antal színpadi jelenléte adja. Amit csodásan egészítenek ki az epizódszereplések, melyek során 1-1 színész több szerepben is feltűnik – ami meglehetősen emberpróbáló feladat. Ilyen Kunó kisasszony (Parti Nóra), a főnök titkárnője, aki készségesen számolja vissza 10 percenként a hátralévő időt, a maga csodálatosan erotikus kisugárzásával. Aztán az asszisztensek, Posner kisasszony (Sipos Viktória), Brasch kisasszony (Hajdú Csilla) és Petrovics kisasszony (Horváth Emmi), akik szintén szemrevalók, dolgosak, és persze Krisztián (Barna Zsombor / Nyulassy Attila) vonatkozásában némi szerelmi bonyodalom részesei is, amit persze Norrison mint jó menedzser, visszaterel a maga medrébe. Ebben a vonatkozásban nekem kifejezetten szimpatikus Norrison döntése: lefejezte a csábítást. Menjen vissza mindenki szépen a maga párjához. Ő Begónia miatt pontosan tudja, milyen megcsalva lenni, nem engedi, hogy a beosztottjai ugyanezt a hibát elkövessék.  Azért meg nem fogom védeni. Értem, hogy fáj Begónia, de ne feledjük, hogy Norrison épp a feleségével indulna pihenni…  És persze kihagyhatatlan megemlíteni az igazán előkelő nevű Gróf Dubois-Schottenburg-ot, akit Mihályfi Balázs parádés alakításban láthatunk a színpadon. Mihályfi az Átriumos előadásokban mindig erős karaktereket hoz. Kisebb és nagyobb szerepekben is látható, de mindegyikben nyomot hagy a nézőkben. Parádés, hogy minden szerepéből úgy hozza ki a maximumot, hogy emlékezetes marad. 

Több szerepben feltűnik örök kedvencem, Némedi Árpád (Dr. Pinsky / Dr. Wolff), valamint Janicsek Péter (Osso / Dr. Faber), és Fehér Balázs Benő / Kovács Máté (Ciring / Colleon), izgalmas karakterek egész tárházát felsorakoztatva és kiszínezve, emlékezetessé téve a komédiát. A rendelkezésre állók általános közös vonása a korrupció, a pénzért vállalt lojalitás. A megfelelő összegért megfelelő diagnózist felállító orvos, a pénzért Fusznak új nevet kölcsönző fizetett “apa”, a szerződéseket pénzért megrendelt tartalommal készítő ügyvéd, a minden simlihez hozzájáruló tanács, stb…valahonnan azért ismerős működés ma Magyarországon, nem?! ……….

Mivel vígjátékot látunk, általános konzekvenciákat levonni nehéz, hiszen az előadás alapvetően szórakoztat. Azzal, hogy folyamatosan felismerjük benne a mindennapjainkban is jelen lévő játszmákat, karaktereket. Hogy vajon boldogabb-e a gazdag, mint a szegény? Vajon tényleg pénzben és hatalomban mérhető egy ember élete? Pénzért mindent lehet? Vajon mennyire elfogadható az erkölcsileg kérdőjeles cselekvéssorhoz szolgalelkűen asszisztáló, megfelelő ellentételezésért lojális személyzet léte? És vajon mennyire változtatja meg a szegény embert a hirtelen ölébe hulló pénz, csillogás, lehetőségek, hatalom és úri lét? Számomra ez a kérdés nyitva maradt. Sokat játszom gondolatban azzal, vajon hogy alakul Fusz sorsa és Lydiával való kapcsolata évek múltán? Lydia részéről könnyebb választ adni, hiszen már az előadás végén kacérkodik Norrison-nal, sejtetve, hogy újdonsült boldogsága tiszavirág életűnek mutatkozik…de ezt már nem dolga bemutatni a darabnak.

Mindezzel együtt egy igazán tartalmas kikapcsolódást ígérő estében lesz része mindazoknak, akik ellátogatnak erre az előadásra az Átriumba. Amíg lehet.

Fotó: Puska Judit

  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük