József Attila: Szabad ötletek jegyzéke, két ülésben

  •  
  •  

Jordán Tamás előadása, 2019.01.11-én

Jordán Tamást színpadon látni megtisztelő élmény. És ha van József Attila szakértő ma kis hazánkban, hát Jordán Tamás nagyon is az.

Mindig kiváltságosnak érzem magam, ha színpadon láthatom őt, legyen az több szereplős darab, vagy épp önálló előadás. Igazán önálló előadás most három jut az eszembe, ebből kettő olyan, amit jó rég nem lehetett látni, és most végre újra. A NyolcTíz Klub szolgál helyszínéül a Szabad ötletek jegyzéke előadásnak, és a Szókratész védőbeszédének is. Ezen kívül évek óta nagy sikerrel kerül színre a Rózsavölgyi Szalonban a Széllel szembe c előadás Jordán Tamással, ami az ő saját stand-up estje. Neki ezt jelenti a stand-up műfaj: a színész kiáll a színpadra és elmondja a történeteit, versekkel kiegészítve, olyan finoman szerkesztve, hogy szinte észre sem vehető, mikor mesél Jordán Tamás, és mikor Ady, vagy épp Babits. A Rózsavölgyi Szalonban több egyéb darabban is játszik, ezek közül Az utolsó óra az, amiben Jordán Alföldi Róberttel vitatkozik arról (mint Freud és Lewis professzor) egy órán keresztül, hogy van-e Isten. Az utolsó órát kb 50szer láttam eddig, de még mindig vonz.

Maradva azonban a Szabad ötletek jegyzékénél. Az előadás létrejötte komoly múltra tekint vissza. Tudható, hogy ez az anyag titkolt volt, a PIM páncélszekrényében őrizték sokáig, hogy le ne rombolja a proletariátus költőjéről kialakított, kornak megfelelő képet. Ám ahogy minden diktatúrában az a maga rendjén lenni szokott, bizony, elterjedtek a szamizdat kiadások. És megfogalmazódott az igény, hogy ez színpadra kerüljön. De hogy megy át a szándék a Tanácson? Hát úgy, hogy a kérés az volt: Tamás, mondj József Attila verseket, abban úgyis verhetetlen vagy, és 1-1 részlet erejéig, amik már úgyis ismertek, idézd a Szabad ötletek jegyzékét. A végeredmény kis fifikával, a jordáni értelmezésnek megfelelően az lett, hogy jó, akkor menjen le a Szabad ötletek jegyzéke a maga teljes valóságában, és csempésszünk bele József Attila-verseket. 

Hát ebben a nem mindennapi élményben részesül a néző, aki szeretne megismerni egy vágyakkal, magánnyal, szenvedéllyel, szerelemmel, küzdelmekkel, létezéssel, létfenntartással, szeretethiánnyal küzdő, nem éppen proletár József Attilát. 

A központi téma természetesen Gyömrői Edit, a költő pszichoanalitikusa, akibe József Attila halálosan, de viszonzatlanul volt szerelmes. A viszonzatlan szerelem kínzó stációin kísér végig minket ez az anyag. A feladat adott volt, bár József Attila nem orvosi tanácsra, hanem önmagától választotta ezt az utat a feldolgozáshoz: fog egy füzetet, és addig fel nem áll, míg tele nem írja gondolatokkal. A lényeg a folyamatos írás. Ha nem jut eszébe semmi, akkor is ír. Nem áll le. Kiírja magából ezt a dögöt, ezt a démont, ezt a kurvát – ahogy ő fogalmaz. Személyes kiegészítés: én is folytattam ilyen terápiát, és tényleg működik. Felszabadít. És hogy miért szerepel a címben, hogy két ülésben? Talán a néző első olvasatra azt gondolná, hogy két felvonásos előadásra érkezik. Valójában nem. Nem is lehetne bele szünetet csempészni. A cím onnan ered, hogy József Attila azt a bizonyos füzetet a Japán kávéházban kezdte teleírni, de végül napokkal később, otthon fejezte be.

Épp ez adja az anyag pikantériáját és titkolt jellegét: helyenként igencsak trágár, a magyar káromkodás-készlet teljes arzenálját felsorakoztató, igazán ízes iromány. Emlékszem, anno középiskolásként kedélyesen idézgettük egymásnak -céltalanul, csak részeket kiragadva- ezeket a trágárságokat, és azzal mentettük fel magunkat, hogy József Attilától idéztünk.

Ennek az írásnak a nagysága éppen abban áll, hogy egészben kell látni. Ez ugyanis nem egy zavarodott elme öncélú és trágár hadoválása, hanem egy szeretetet és szerelmet minden kő alatt kétségbeesetten kereső ember vallomása, kitárulkozása, kifakadása. És épp Jordán világít rá az előadásával arra, hogy egyben, folyamatában látva, hallva és átélve az egészet, bizony nagyon is helye van azoknak a szavaknak, egyáltalán nem tűnik sem durvának, sem trágárnak. Ez így egy kerek egész.

Persze az est nem in medias res a Szabad ötletekkel indul. Jordán Tamás ad némi muníciót és “használati utasítást”, előzményt az előadáshoz, amivel felkészíti a közönséget arra, mit fognak látni és főleg hallani, hol és hogyan kell mindezt elhelyezni, értelmezni, a helyén kezelni. Arra is kitér a felvezetőjében, hogy József Attilának kiváló a humora. Jelzi, a néző ha úgy érzi, hogy vicceset hallott, ne fogja vissza magát, nyugodtan nevessen. Ez a január 11-i előadáson kicsit visszájára fordult. Túlságosan bátor volt a közönség, és szerintem egy csomó olyan helyen is felnyerítettek, ami annak ellenére, hogy erős, pl trágár megfogalmazás volt, egyáltalán nem volt humoros, vagy vicces. Van az a káromkodás, ami kiszakad az emberből kínjában, kétségbeesésében – ezen szerintem nehéz nevetni. És vannak a pajkos, ironikus kiszólások, ami valóban mosolyogtató. Szerintem egyértelműen érezhető, mikor járja a poklot a költő, és mikor lélegzik fel és válik kicsit könnyebbé, valóban humorossá, kikacsintóvá. Ezt az aznapi közönség nem feltétlenül érzékelte. Tovább megyek: sok trágárságon felnevettek néhányan, amin mások, pl én is, a könnyeivel küzdöttem. Ez betudható a korosztályi szakadéknak, erről később írok.

Idősebb színészt azért jó látni a színpadon, pláne önálló előadásban, mert árad belőle a bölcsesség és a szeretet is. A színre vitt előadás alkotójának (jelen esetben József Attilának) a szeretete, és a közönség szeretete is. Jordán Tamás meggyőződése, hogy József Attilát akkor van értelme, és olyan átéléssel és azonossággal szabad csak mondani, hogy azt érezze közben: mintha József Attila is mondott volna ilyeneket. Eggyé válik vele. 

Ezt az előadást anno az Alföldi-féle Nemzetiben láttam a Gobbi Hilda színpadon. Aztán évekkel később, a Pinceszínházban. És most, a NyolcTíz Klubban éledt újra. Láttam az előadást fülessel és füles nélkül is. A füles jelentőségére most nem térnék ki, legyen ez meglepi 🙂

Még egy érdekes dologra felfigyeltem az est folyamán, ez pedig az életkori összetétel volt. Meglepő volt számomra, hogy egy jelentős része a 19-23 éves korosztály volt (ezen belül is főleg lányok! – ami nekem személy szerint nagyon tetszett :)), a másik meghatározó része az ötvenes korosztály. Kicsit hiányoltam a saját generációmat, a mostani 30-as éveiben járókat. Nagy következtetéseket nem vontam le ebből, csak fura volt. 

És mivel tapasztalataim szerint ezek az előadások időszakosan kerülnek színre, mindenkit bíztatok, hogy nézze meg.

Jordán Tamásé minden tiszteletem. Szombathely és Budapest között ingázik. Mert nem csak igazgatója a szombathelyi színháznak, de játszik is ott, emellett Budapesten is rendszeresen lép fel. Saját elmondása szerint vonaton tanul szöveget. Elképesztő az az energia, munka és szeretet, amit beletesz az előadásaiba. 

 Ami nem elhanyagolható szempont, hogy nagyon baráti áron kaphatók jegyek az előadásra, a tixa.hu rendszerén keresztül. Remélem, kitűzik újra a Szókratész védőbeszédét is, és beszámolhatok róla friss élményként.


  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük