Lady Chatterley szeretője – az önfeladás és a zabolátlan vágyak története

Spread the love

„Korunk eredendően tragikus, éppen ezért nem akarjuk tragikusnak látni. A világkatasztrófa utáni romokon élünk, s építgetjük új kis hajlékainkat, istápoljuk új kis reményeinket. Kemény munka: sima út nem vezet a jövőbe, kerülőket kell tenni, akadályokon kell átvergődni. Élni kell, még ha reánk szakadt is a mennybolt. Többé-kevésbé így látta ezt Constance Chatterley. A háború forgószélként dúlta szét az életét. Fölismerte, élni kell, és okulni. 1917-ben ment feleségül Clifford  Chatterleyhez, amikor hazaengedték egyhavi szabadságra.  Egy hónapig voltak együtt.  Akkor Cliffordot  újra  behajózták,  és  útnak  indították  Flandriába,  ahonnan hat hónappal később úgyszólván darabokban került vissza Angliába. Constance, a felesége huszonhárom éves volt, Clifford huszonkilenc. Bámulatosan ragaszkodott az élethez. Nem halt meg: testének diribdarabjai összeforrtak valahogy. Két évet töltött kórházban, akkor gyógyultnak nyilvánították, s visszatérhetett az életbe, de testének alsó fele, csípőtől, mindörökre béna maradt. 1920-at írtak.  Clifford és Constance hazament Wragby Hallba, a “családi fészekbe”.  Idő-közben meghalt az apja, és Clifford baronet lett, Sir Cliffordnak szólították, Constance-t pedig Lady Chatterleynek.  A  Chatterleyk meglehetősen elhagyatott házában s eléggé szűkös jövedelemmel kezdték meg házaséletüket és a háztartást. Clifford nővére másutt telepedett meg. Közeli rokon nem volt több. Az elsőszülött fivér elesett a háborúban. Örök életre megnyomorítva, s tudva, hogy gyermeke nem lesz, Clifford azzal a szándékkal tért meg a füstös Közép-Angliába, hogy fenntartja a Chatterley nevet, ameddig lehet.”

A fenti felvezetővel érkezik meg a közönség a fiatal, magas rangú házaspár életterébe. Az asszony lassan, kecsesen gyertyákat gyújt, a fények kihunynak, az előadás elkezdődik. Az asztal körül Constance (Kiss-Végh Emőke) és Clifford (Schmied Zoltán) mellett magas társadalmi rangú vendégek ülnek és kártyáznak (Michaelis: Szabó Zoltán; Tommy Dukes: Földi Ádám; Charles May: Ördög Tamás). Hamarosan kezdetét veszi az értelmiségi diskurzus. Egyikük erősen rokonszenvezni kezd a nővel, ami nem is marad viszonzatlan. A Lady rövidesen a szobájába invitálja a vendéget. A szobába, ahol a háborúban nyomorékká lett férje évek óta nem járt. És indul a vágyak és ösztönök zabolátlan, nyers megélése. Nem ismerkedés ez, nem szeretet, udvarlásról szó sincs. Száraz, állatias közösülés, mely a maga nyíltságában kerül interpretálásra a színpadon. Kapcsolatuk azonban nem lesz hosszú életű. Igazából nem is derül ki, melyik fél akaratából, de a dolog ennyiben marad.

Közben lent az asztalnál ül és maga elé bámulva mereng a felszarvazott férj. Megosztja a nővel sajátos nézeteit a házasságról, a gyermekvállalásról, a saját állapotáról. Számára teljesen normális és elfogadható lenne az, hogy az asszony mástól foganjon és szüljön utódot. Csak azt kéri: a férfijelölt legyen azonos társadalmi rangú, és a nő később ne kötődjön hozzá érzelmileg. Őt, a férjet azonban szeresse. De hogyan szeresse? A társalgás szintjén, a gondoskodásban, és amit többször kihangsúlyoz: a megszokások fenntartásában. Beteg ez a kapcsolat. Szerelem talán sosem volt köztük. Ami volt, azt is eltörte a férfi sérülése. Maradt az összezártság, a megszokások, a reménytelen egymásra utaltság, kiszolgáltatottság, mindez fiatalon, egy Isten háta mögötti, rendezetlen birtokon. Indul a kiútkeresés.

Közben ismétlődik, mi több, súlyosbodik a helyzet: az asszony látogatást tesz a rezidencián dolgozó és ott élő vadőrnél, Mellors-nál (Rába Roland). Egy egyszerű embernél. Izgalmasnak találja, meg is kívánja. A vadőr kezdeti meglepettsége és ellenállása hamar megtörik: vad szenvedéllyel, hévvel, szégyentelenül esnek egymásnak. Kiélik elfojtott vágyaikat, ledöntenek minden tabut, újra és újra eggyé válnak. Clifford eközben ugyanúgy ül az asztalnál, maga elé mered, egyre tehetetlenebb. Később el is esik székével és a sors fintoraként a vadőr segíti fel. Érzi és tapasztalja, hogy asszonya elhanyagolja. Észleli, hogy a nő kócosan, de kisimulva tér haza meg nem magyarázott kimaradásaiból.

A cselekmény zajlásával egy időben élénk diskurzus folyik az asztaltársaság vendégei között is. Hiába a magas társadalmi rang és a kiemelt státusz: a téma nem is lehet más, mint a szex. Mocskosan, nyíltan kibeszélve. Szó esik kalandokról, a nők szerepéről, tárgyiasításról. És persze jövőképről: amikor már üvegpalackban fogannak a gyerekek, vagy a fallosz hídként jelenik meg a világban. Persze ez a nemesi szájkarate sokkal inkább pusztán verbális csata, mint valóban megélt helyzetek kibeszélése. Abban megegyeznek, hogy az érzelmek csak bajt hoznak, így azokra nincs is szükség. Ne kergessünk illúziókat: egy férfi-beszélgetés a valóságban is ilyen: nyers és ösztönös, nyomdafestéket nem tűrő. És ugyanilyen a női beszélgetés is. Az előadás nyíltságának varázsa épp abban rejlik, hogy a nézők számára ismerősek a színre vitt helyzetek. Itt nem kell jónak lenni. A bennünk élő zabolátlan vadállat teret kap és szárnyal a térben. A színészek helyettünk mondják ki, amit mi vagy nem, vagy csak nagyon zárt, bizalmi közegben teszünk. Zavarba ejtő? Igen. De egyben elemi erejű, terápiás hatású is. A kezdeti meglepettség után senkinek sem kell magát kényelmetlenül éreznie, mert a darab természete és legnagyobb fegyvere éppen nyitottságában, mismásolás nélküli nyersségében rejlik. Itt nem kell disztingválnod, az lehetsz, aki vagy, és etetheted, ami benned él.

Közben szinteket lép Lady Chatterley és Mellors viszonya is. Ha rájuk fókuszálunk, a női-férfi kapcsolat összes játszmáját, szeretet-szerelem-vágy össze-vissza keveredését megtestesítik. Ahogyan annak mechanizmusát is, hogy a két fél sosem ugyanazt, vagy ugyanolyan intenzíven akarja. Ahogy kezdetben a nő kacérkodik, a férfi ellenáll. Aztán vad szenvedéllyel egymásnak esnek. Ezután a férfi akar többet: nem elégszik meg a –saját szóhasználatával élve- „nyers baszással”, amiben részesítik egymást. Be akarja hozni az érzelmeket. Ekkor a nő meghátrál. Majd a férfi újra a magáévá teszi, az érzelmeket elnyomva. Itt pedig már a nő akar kötődni: ölelésre, gyengédségre, szeretetre, talán szerelemre vár? Ahogy a férfi tesz egy lépést előre, a nő hátrál. Amikor viszont a férfi is hátrálni kezd, a nő előre lép. Így megy ez a játék a végtelenségig. Csakúgy, mint a ma élő kapcsolatainkban. Egy rothadás az egész, ahol nem találja a helyét az ember a szerelem, szeretet, kaland, játék, megcsalás, hűtlenség, kapcsolat, elköteleződés, vadság, gyengédség tengerében. Marad a bujaság, a mindent elöntő testnedvek, és a „lesz, ami lesz”.

Ebben a játékban nincsenek győztesek. Csak szeszélyek és változékonyság. Megérteni senki ne akarja. Az embert a vágy erősen vezérli, annak erejével gázol keresztül mindenen, másokon. Az ösztönszerűség ilyen foka mégis felszabadítóan hat. Hiszen ki ne agyalna, tépelődne adott pillanatban azon, hogy egy másik emberrel való kapcsolata miért alakult, vagy nem alakult úgy, ahogy? Hogy ad-e választ az előadás? Igen is és nem is. Rövid, közép-, és hosszú távon más a befutó, de abszolút győztes nincs. Ahhoz valami életszerűtlenül szerencsés csillagegyüttállásra lenne szükség. Ami talán már nem létezik. Az asszony végül lelép Mellors-szal, ám az előadás végén újra megjelenik férjénél. Hosszú záró csókjuk számtalan kérdést kinyit, amiket a darab már nem tárgyal, de ezt mindenki hazaviszi és kedvére boncolgathatja.

Javaslom, hogy a gátlásokat és prüdériát tegyük le az ajtó előtt az előadás terébe belépve. A darab bővelkedik közösülésben, vulgaritásban, meztelenkedésben és szokatlanul nyílt kommunikációban. Ezzel együtt, vagy talán éppen ezért száz százalékosan megtalálta a közönségét: legutóbbi értesüléseim szerint a februárra meghirdetett előadásoktól kezdődően már csak várólistára jelentkezve lehet jegyhez jutni. A Dollár Papa GyermekeiÖrdög Tamás rendezésében- nagyon jól elkapta az ösztönök, érzelmek, önfeladás, felelősség és megszokás viszonyrendszerének komplexitását, és a nagy érdeklődés bizonyíték is arra, hogy rendkívül erősen jelen van az életünkben és mindennapjainkban ez a feszítő, sokrétű és hullámzó kavalkád. József Attila a nem kevésbé vulgáris Szabad ötletek jegyzékének megírásával próbált szembenézni a vágy démonaival, és ez egy működő dinamika. Részt venni ebben az előadásban nem kevésbé felszabadító és katartikus. Ez az egy felvonásba sűrített 90 perc a Trafóban garantáltan maradandó élményt fog nyújtani a nézőknek. De ne feledjétek:  csak nyitottan!

Szereplők:

Lady Contance Chatterley: Kiss-Végh Emőke

Sir Clifford Chatterley: Schmied Zoltán

Oliver Mellors: Rába Roland

Michaelis: Szabó Zoltán

Tommy Dukes: Földi Ádám

Charles May: Ördög Tamás

Rendező: Ördög Tamás

Fotó: theaterman

Dollár Papa Gyermekei: Lady Chatterley szeretője

A cikk egyedi olvasóinak száma 2020.06.24. óta: 168

Vélemény, hozzászólás?

Specify Facebook App ID and Secret in Super Socializer > Social Login section in admin panel for Facebook Login to work

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük