A londoni lakosztály – októberi bemutató a Spirit Színházban: négy történet az életből

  •  
  •  

Különleges bemutatót tart októberben a Spirit Színház. Tulajdonképpen 4 in 1 történet: négy, egymástól független sztorit mesél el egy londoni hotelszoba életéből. Mégis van bennük közös: emberi kapcsolódásokat, viszonyrendszereket vizsgál. A félelmetesen életszerűtől az egészen képtelenig mindenféle sorssal találkozunk a történetben. Az igazán elgondolkodtató az, hogy mi mindent láthatnak egy hotel falai. Mennyi sorsot, közeli és távolabbi történetet. A jelenetek a négy évszak köré szerveződnek, és ugyanúgy eltérnek egymástól, ahogy az évszakok. A történetet azelőtt nem ismerve eleinte azt hittem, a négy történet végül összekapcsolódik, vagy legalábbis keresztezi egymás útját, de nem erről van szó. A fő kapcsolódási pont az, hogy nagyon is emberi történeteket mesél el. Hajtó és űzött vad. Beteljesületlen szerelem. Csonka család, boldogság-keresés és lemondás. És sok szerencsétlenség. Mindannyiunk életében tetten érhető szakaszok, események. Esendők vagyunk, és épp ettől lesz nagyon szerethető az előadás. Hiszen magunkat látjuk a színpadon. Kis porszemeket, esendőket, halandókat.

Első felvonás: Leszámolás

Találó cím. Két férfi története. Az egyik író, a másik a menedzsere. 20 éve barátok, egymás bizalmasai. Mégis előkerül a csalfaság: a menedzser nem éppen felelősen gazdálkodott a rábízott vagyonnal, az író vagyonával. Elkezdődik a számonkérés. És a menedzser egészen jól manőverezik. Jogászokat megszégyenítő beszélőkéje van, és úgy tűnik, képes kidumálni magát a leglehetetlenebb helyzetekből is. A lélekjelenléte akkor sem hagyja el, amikor folyamatosan rászegeződik egy fegyver. Mert az író dühös. Becsapták. Igaz, hogy ő művész lélek és nem ért a pénzhez. Ezért volt szüksége a segítőre, vagyonának gondozójára, akiben vakon megbízott. Csak olaj a tűzre, hogy a menedzser bevallottan főként az író bizalmával élt vissza, mert nem talált még egy olyan hülyét, aki egyáltalán nem törődik a kimutatásokkal, számlaegyenlegekkel. Sok ügyfele van, de közülük ez az egy az igazi balfácán. Persze az sincs rendben, hogy a menedzser sajátjaként sáfárkodik más vagyonával, olyan életszínvonalat enged meg magának, melyre nincs fedezete. Azért az írót sem kell félteni. A kezdeti düh és sokk után képes kezelni a helyzetet és talál megoldást. Régi színházi igazság, hogy ha a színpadon megjelenik egy fegyver, az el is sül.

[Vajon kap-e a tékozló menedzser lehetőséget a korrigálásra, vagy elsül az a fegyver?]

Második felvonás: Hazatérés

Sokat agyaltam azon, miért ezt a címet kapta ez a fejezet. A szó szoros értelmében nem is értelmezhető, hiszen a helyszín továbbra is a szállodai szoba, tehát nem fizikai értelemben vett otthon. Átvitt értelemben azonban mégis egyfajta megérkezés históriája ez, lelkileg. Anyát és lányát látjuk a színpadon. És persze a klasszikus csajos beszélgetés mintapéldáját. A lány férjnél van, gyereket is szült már. Az anya viszont magányos. Az apa évekkel korábban elment (az számomra nem derült ki, hogy meghalt-e, vagy a családját hagyta el). Az utolsó londoni éjszakán a lány próbál életet, lelkesedést lehelni anyjába. Programokat kínál. Először egy rock koncert ötletével áll elő, amit az anya élből elutasít. Aztán felmerül egy másik lehetőség: a férfi, akivel együtt utaztak a repülőgépen, színházba invitálná az anyát. És a lány mindent elkövet, hogy összehozza ezt a randit. Törekvései végül célt érnek. És izgalmasan alakul a randevú: rángatózással, tikkeléssel, tizenkét ezer fontos károkozással, ónos esőben haza sétálással. És egy vallomással: amúgy is van másik férfi…

[Vajon tudott róla a lány?]

Harmadik felvonás: Diana és Sidney

Számomra az előadás legsűrűbb, leginkább emberi, felkavaró, érzelmi töltésben bővelkedő fejezete. Engem ez a rész érintett meg a legjobban. Ez is egy nő és férfi története, akik ráadásul valaha feleség és férj voltak. A nő azóta is epekedik a férfi után, aki meglátogatja a lakosztályban. A férfi azonban már évek óta mással él: egy férfival. A látogatás valódi oka egy betegség. Lassan rajzolódik ki, hogy ki is beteg valójában, és mi a férfi valódi motivációja. A nem szokványos párkapcsolati kötődések sora sem ér itt véget, hiszen a férfi megjegyzi: a nő titkárnője szemmel láthatóan érzelmeket táplál a nő iránt. A szétválás és lehetséges újrakezdés, a végzet tudata, a szerelem és szeretet, a veszteség, az elmúlás, a hazatérés, a jót tenni vágyás, az utolsó találkozás, a vallomások és tisztázások, a segítségre szorulás és segítés, az esendőség és halandóság, a sebezhetőség, a megvadult világban egymásra találás drámája ez a történet. Csak bíztatni tudnék egy bátor rendezőt arra, hogy ebből a felvonásból egy önálló előadást csináljon. Ez az a történet, amiből egész estés darabot lehetne kerekíteni, mert annyi mélység, érzelem, fordulat és emberi van benne, amit időben elnyújtva sokkal mélyrehatóbban ki lehetne fejteni.

[Vajon van-e menekvés akkor, amikor már minden veszni látszik?]

Negyedik felvonás: Egy férfi a padlón

Ennek a résznek legfőképpen talán az a szerepe, hogy az előző felvonás fájdalmát és eseményeit némiképp feloldja. Komikus történések gyors egymásutánja. Itt is feleség és férj lakja be a szobát, és össze-vissza szerencsétlenkednek. Elvesznek a jegyeik, ezért vad keresésbe kezdenek. Közben megsérül a férfi, majd a segítségére siető orvos, végül a nő is fejbe vágja saját magát, szóval fetrengő szereplőkkel van tele a színpad. Olyannyira lesérült mindenki, hogy a korábbi fejezeteknek csupán az elején feltűnő, a szobát előkészítő londiner itt a cselekmény aktív részesévé válik. Muszáj beszállnia a történetbe legalább annyival, hogy jelen van és kommentálja az eseményeket, mert erre gyakorlatilag mindenki más képtelenné vált. Olyan, mintha egy Shakespeare dráma paródiáját látnánk: csak itt nem meghalnak, csupán lesérülnek a szereplők. Az egyetlen sérthetetlen entitás a szálloda igazgató-helyettese, aki a már amúgy is nagy bajt csak tetézi azzal, hogy bejelenti: nem a megfelelő szobát adta oda a vendégeknek. Mert oda Jack Nicholson hivatalos. És már türelmetlen. Végül Jack Nicholson megtalálja a jegyeket, elfogad egy másik szobát, azonban a feleséget várja lent a hallban…

[Vajon mit akar tőle?]

Igazán vérbő előadás született, és ahogy az ajánlóban is szerepel: jutalomjáték a színészeknek. Közben azt is fontos kiemelni, hogy egy-egy felvonásban csak 2-3 színész van a színpadon, ezért kiemelten koncentrálniuk kell egymásra, szóval a jutalomjátékban hatalmas meló van, és nem hibázhatnak. A végeredmény remekül sikerült. Nekem amúgy Tarantino Négy szoba című filmje villant be párhuzamként. Csak itt a néző egyben a főhős, aki bepillantást nyer egészen különös lakosztályokba, mindenféle történetbe belekóstolva.

Ajánlom az előadást azoknak, akik szívesen száguldanak végig érzelmi, emberi történetek és sorsok hullámvasútján, egy remek humorral fűszerezett, karakteres és kiváló színészi játékkal színpadra állított szösszeneten. Bár az előadás 4 történetet dolgoz fel, egy szünet van benne: az első két fejezet után lehet kicsit pihenni.

A Spirit Színház remek helyszínt kínál az ide érkezőknek: hangulatos belső terek, zongorakíséret a bejáratnál, remek alapozást adva a történet ízéhez. Kiváltképp azok tudják majd értékelni, akik hajlandók kicsit mosolyogni a saját emberi esendőségünkön és találkozni olyan helyzetekkel, amik végig ismerősen csengenek. A sors, az élet mindenféle kiszámíthatatlan helyzetet hoz, sokféle emberrel találkozunk, akikhez sokféleképpen viszonyulunk. Kellő élettapasztalat birtokában garantáltan mind ismerős lesz. Kicsit mosolyoghatunk magunkban akár fájdalmasan, akár felszabadultan, akár döbbenten. Tudjunk mosolyogni, ez a kulcs.

Alkotók: Hegyi Barbara, Jantyik Csaba, Magyar Vazul, Mészáros Tamás, Nagy Enikő, Trokán Anna

Rendező: Jantyik Csaba

Fotók: Gergely Beatrix


  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük