Nem Hajdú Péterhez és még csak nem is Orbán Viktorhoz költöztem be, de a választás napján, amikor elkezdem írni ezt a recenziót, épp a Vörös Neonban ülök. Pontosan azon a helyszínen, ahol bemutatták az előadást, melyről beszámolok. A korábban nagy sikerrel futott Téli álom után tavasszal megérkezett a We are the world c. zenés-táncos-utazós kavalkád, ami -ha ez lehetséges- talán még felül is múlta a téli produkciót.
Az előadás az utazás tematikájára épül. Az egy szünettel elválasztott két rész meglehetősen sűrű, és csodaszépen felépített darab. Az első rész számomra olyan volt, mint egy kvázi kifutópálya: ráfutottunk a fő témára, bemelegítettünk, felkészültünk. Az első részben megismertük a szereplőket, az irányokat, méghozzá sok-sok izgalmas zenés-táncos produkción és ráhangolódáson keresztül, pilótával, stewardessel, és persze Bonnie Andrews vezetésével, aki elképesztő energiával és sodró lendülettel vitte játszi könnyedséggel az estét. Az előadás rendezője Nyulassy Attila. A jelmeztervező Kernács Ráchel, a világításért Czibor Attila, a hangért Kazamér-Kiss Dániel felel. A We are the world előadás dramaturgja Ugrai István, a produkciós menedzser Király Krisztina, a producer pedig Zsedényi Balázs. A darab koreográfiája Vári Bertalan munkája.
Ahogy az előadás helyszíne, a Vörös Neon a szinopszisban írja: Az utazás maga is egy kaland, nem csak az ottlét. Mennyi minden történik az emberrel a kocsiban, a vonaton, a repülőn. Ezen az estén repülőre szállunk, felelevenítjük az ezzel kapcsolatos élményeinket a tengeribetegségtől a helyi népszokások megéléséig, és mi nem 80 nap, hanem 3 óra alatt körbejárjuk a világot: Párizstól Tokióig, Sydneytől Reykjavíkig, New Yorktól Mumbaiig tánccal, zenével, dalokkal járjuk körbe a világot, felhőtlen, frivol és felhőkfeletti szórakozást kínálva a We Are the World Légitársaság személyzete segítségével!
Az első rész könnyedsége elképesztően jól esett mindenemnek. Az egész heti melótól, és a választási őrülettől megtépázott lelkem éreztem, ahogy fokozatosan lenyugszik, kikapcsol és átadja magát a Neon láthatatlan szellemének, aki bármilyen állapotban is érkezem, mindig gondoskodik róla, hogy feltöltődve, jobb emberként, élményekkel távozzak az este végén. És itt történik meg a csoda: azok az emberek, akik ezeket a produkciókat kitalálják, összerakják, rengeteg munkával megcsiszolják, gyönyörű lelkű emberek. Adni akarnak. Itt vendég vagy, akinek keresik, lesik a kívánságait, álmait, vágyait, reagálnak rá. Érezni lehet a hely levegőjében a kíváncsiságot és a nyitottságot. Itt nem dobozos terméket kapsz műsorként, hanem személyre szabott, lelked mélyéig ható élményt. Mert Neked akarják adni, és ezt olyan művészi igénnyel és szeretettel teszik, amitől azt érzed: jó itt lenni.
A szünet után a második felvonás aztán rárúgta az ajtót a lelkemre, az érzelmeimre. Két olyan produkció következett egymás után, melyek már valóban mélyre mentek. Előbb a felszabadulás, kiszakadás pillanatait éltem át, aztán azt a gombócot a torkomban, amit Fülöp Timi gyönyörű énekhangja és választott dala váltott ki belőlem. Benne van ebben egy közös múltidézés: gyerekkorunk emlékképei, utazásai pörögnek a vásznon régi mosolyokkal, arcokkal. Akik már biztosan nincsenek közöttünk. És olyan bölcsességgel a régi emberek arcán, amit ma már sehol nem láthatunk.
Bejárjuk a világot és ez felemeli a lelkünket. Megidézünk számtalan kultúrát, tele szenvedéllyel és forrósággal. Vad és forró hangulatot teremtünk, hogy aztán elégve beszélgessünk, nevessünk felszabadultan. Összekacsintunk és megnézzük, milyen az élet máshol. És milyen lesz vajon nálunk? Különleges pillanatban láttam ezt a produkciót, hiszen a választás hétvégéjén tudtam megnézni. Érezhető a levegőben, az emberekben a várakozás. A vágyakozás. Elfáradt mindenki. Szomjazzuk az olyan pillanatokat és együttléteket, amiket ez az este megad.
Amikor ezt írom, már túl vagyunk a választás napján játszott Isteni végjátékon, ahol szintén tapintani lehetett a várakozás jóleső, reményteli és teremtő feszültségét, és várjuk az esti rendszerváltó bulit, aminek az emeleten már zajlik a hangpróbája. Mostanában sok az összegző, nagyobb időszakokat lezáró, áttekintő elmélkedés a részemről. Jelenti ez egyrészt azt is, hogy öregszem, és ahogy múlik az idő, egyre inkább törekszem az eseményeket összegezni és rendszerbe foglalni. De jelenti azt is, hogy történelmi időket élünk, és nem kizárt, hogy a hosszabb távú jövőnk ezekben az időkben dől el.
Egy biztos: ha túl leszünk minden sorsfordulón és jön egy csendesebb időszak, mindenképpen szeretnék majd elutazni. A We are the world sok ötletet is ad konkrét úti célok vonatkozásában. És ha bármilyen okból egy nagyobb utazás most mégsem jön össze, akkor eljövök újra a Vörös Neonba és ezzel az előadással elrepítenek újra messze, a forró vágyak és boldogság világába. Csoda született, remélem sokáig velünk is marad.
Fotó: Vörös Neon
