Az év utolsó előadásélménye számomra az új szerelmem, a Vörös Neon színpadán került bemutatásra. Ahogy az várható volt, a beszédes cím igencsak bevonzotta a kíváncsi nézőket. Nyilván nem azért, mert a hívó szót érezték meg. Sokkal inkább azért, mert ez a komédia ismét alkalmat ad arra, hogy az országunkat rágó vérlázító emberek pofátlanságairól a humor eszközével rántsa le a leplet. Teszi ezt oly módon, hogy sírva nevetünk, nevetve sírunk, sokszor összenézünk, felsóhajtunk a túlontúl ismerős helyzeteket és emberi mentalitást látva és hallva.
Nyulassy Attila rendezése zseniális. Mert pontosan úgy adagolja az egyébként felszisszenésre és felcsattanásra is alkalmas mondatokat, hogy még ne érezzük magunkat a tettlegességig dühösnek. Bár lehetne ebből az anyagból egy olyan változatot is csinálni, ami alkalmas arra, hogy utcára vigye az embereket, de ez várhat áprilisig, ha nem jól alakulnak a dolgok. Kicsit én is féltem tőle, hogy inkább nyomasztani, dühíteni fog, amit majd látok, de azt is tudtam, hogy túl jól ismerem a Kultúrbrigád munkásságát ahhoz, hogy ilyesmit jogosan feltételezhessek. Ezzel szemben –immár a harmadik Vörös Neonban bemutatott produkció kapcsán– azt éreztem, hogy elrepült az idő. Hogy akarok belőle. Még, többet.
A Nyulassy Attila, Szimeonidisz Niké és Máthé Hajnal által írt darab gyönyörű dramaturgiával épül fel. És aki mindezt élővé, lüktetővé, zsigerivé, szenvedélyessé, vaddá és feledhetetlenné teszi, az Fülöp Timi, aki ezen az estén a MajorE márka megalapítóját, Major Evelint kelti életre játszótársa segítségével, akit Jenei Márton alakít, illetve az általam látott estén Nyulassy Attila játszott igazán emlékezetesen.
Fülöp Timi a Kultúrbrigádhoz csatlakozása első pillanatától ezer fokos lánggal ég. Láttam őt az Átrium és a RaM színpadán, és persze a megnyitás óta folyamatosan jelen van és elképesztő energiákat mozgósít a Vörös Neonban is. Azon túl, hogy imádom a színészetét, számomra azért is hiteles –bármit is játszik– mert olyan tűz, olyan láng ég a szemében, ami veleszületett, tanulhatatlan, ösztönös és elragadó. Ezt teszi teljessé hihetetlen kitartással és szorgalommal, fáradhatatlan koncentrációval. Szóval rengeteg melóval. Ezt az estét, a maga közel háromórás időtartamában –közben két szünettel– gyakorlatilag one-woman-show-ként viszi el a hátán, és látszólag meg sem kottyan neki. Valójában minden idegszálával totálisan benne van, és ettől lesz olyan mennyeien csodálatos, ördögien isteni. És amikor énekel, az földön túli.
Evelint mindenki ismeri. Egyik magas körökben mozgó nagyvállalkozónk egykori felesége, aki nemzetközileg ismert divatmárkát épített fel, emellett sikeres influenszer, dalszerző és -előadó. Ezen az estén a kormány Találkozzunk a néppel! című offline felvilágosító kampánya keretében ő avatja be az érdeklődő lányokat és asszonyokat a magyar előrejutás tudományába. Mert a nemzeti tőkésosztály is érző emberekből áll, akik mertek bátorak lenni, aminek köszönhetően már nem gyalog kell menniük sehová, és ez most mindenki számára elérhetővé válik – vagyis bárkiből lehet sikeres nő, csak dolgozni kell érte! De hogy pontosan mi is ez a munka – kiderül ezen az estén!
Az elsőre egyértelmű jellemrajz és pontosan dekódolható üzenet mögött egy kicsit hosszabb elemzés és elmélyültebb gondolkodás hatására számos réteget lehet felfedezni. Evelin ugyanis nem az elkényeztetett kislány, aki eleve a gazdagságba született és a magyar valóságtól távol éli az életét. Bár párhuzamként eszembe jutott a korábban szintén Timi által alakított egyik női karakter az Urbán András rendezte, Átriumban és Ram-ban anno látható volt Mefisztó-ban, melyben a budai úrilány mesél a hajléktalanokhoz és milliós pezsgőhöz való viszonyáról. Evelin habitusa hasonló, de a gyökerei mások. Ő ugyanis egyszerű közegből érkezett. Ismerte a valódi szerelmet. Az est legemberibb pillanata is egy valaha volt szerelmének a felidézéséhez köthető – ez az emlék csal valódi könnyeket a szemébe, és ezen a ponton tudtam elfogadni, hogy minden ostobaságával, önfelmentésével és hamis önigazolásával ő is egy hús-vér ember, és ez segített hozzá ahhoz, hogy még ezt az elsőre visszataszító NER-nőt is el tudjam fogadni. Néha még együttérezni is tudtam vele, olyan elképesztően manipulált. Akinek volt már dolga aranyásóval, tudja milyen ez…
Mert legmélyen ott van az emberi történet. A vidéki származás. A lehetőségek hiánya. A korlátoltság. A megfelelési kényszer. A szülői nyomás. A bizonyítani akarás. Az ártatlan ifjúkori szerelem, ami a házasság után valami mássá változott a volt férj meggazdagodásával és NER-be lépésével. És Evelin mindannyiunknak szegezi a kérdést: Ha lehetőséged adódik az anyagi korlátok nélküli életre, de cserébe a nemzeti tőkésosztály része leszel – mit választanál?
Fülöp Timi Evelin szerepében mesél, coachingol minket, prezentál, provokál és manipulál. Játszi könnyedséggel csavarja az ujjai köré a teljes nézőteret és elképesztően élvezi is ezt. És pont ezért szeretjük ezt az előadást. Az alkotók kezébe elképesztő hatalom került azáltal, hogy olyan témával foglalkoznak, amely minden tisztességes magyar embert húsba vágón érint. És ők nem élnek vissza ezzel. Olyan előadást hoztak létre, amely nem lázít, nem gyűlöletet kelt, nem háborús hangulatot szít, nem ejt kétségbe és nem tölt el félelemmel. Pedig megtehették volna. Ehelyett azonban elmesélnek egy személyes sorsot, egy ember történetét, akit kicsit mindannyian ismerünk. Akit olyanra írtak, hogy mindezek ellenére mégis megértsük, együtt érezzünk vele, és a motivációit képesek legyünk egy kicsit a magunkénak is érezni. Persze a csúsztatások és a manipuláció utcájában nem kell besétálnunk. Legyen Evelin példája a felkiáltójel és a piros lámpa. Te például mit vállalnál be ezért az életért?
Fotó: Vörös Neon
