Zseniális időzítéssel, és a téma iránti növekvő fogékonyság remek felismerésével robbant az Alterego Club színpadán a Trojka Színházi Társulás legújabb bemutatóha, a SZX_MCHN. Az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében született, a koncepció és a rendezés Gryllus Dorka érdeme.
Merész, ám nagyon is várt vállalkozás ez. Bátor és egyben hálás feladat. Az Őrült Nők Ketrece nem csökkenő hangos sikere óta tudjuk, hogy a budapesti közönség ki van éhezve a határokat feszegető produkciókra. És itt nem csupán témák, vagy műfajok határaira gondolok, de egyáltalán, bármilyen korlátra, igára, hiszen olyan sokat cipel már ezekből a magyar társadalom. Kell, hogy legyenek helyek, ahol az ember igazán szabad lehet. Ahol megélheti titkos és kevésbé titkos vágyait.
Fontos, hogy őszintén, kendőzetlenül, tabuk nélkül beszélgethessünk nemiségről, szexualitásról, vágyakról. És legalább ennyire fontos, hogy a verbalitás mellett a gyakorlatban is merjük megélni a vágyainkat. Persze egészséges, és kölcsönös keretek között.
A SZX_MCHN a Trojka színészeinek tolmácsolásában, és a fantasztikus Lakatos Márkkal kiegészülve ad egy felejthetetlen és éppen ezért nehezen is megfogalmazható élményt az Alterego-ban. Önmagában a helyszínválasztás is teli találat, hiszen nyilván van egy törzsközönsége, de a színházszerető emberek egy jó része egyébként feltehetően nem nézné meg csak úgy a helyet. Így viszont, a színház, a kultúra köntösébe bújva már legálisan térhetünk be a „bűnbarlangba”, egy misztikus helyre, amiről addig csak pletykákat hallottunk, vagy épp fantáziálgattunk, hogy mik történhetnek a falai között. Meg is csapja a szabadság szele a vállalkozó szellemű nézőt rendesen. Az első nagy élmény az, hogy korban is rendkívül széles a közönség spektruma. Ami összekapcsol: a nyitottság és a kíváncsiság. Meg persze az, hogy bizalmat szavazunk a társulatnak. Tudjuk, mit tettek le eddig az asztalra, és nem lehet kérdés, hogy ez az este is csodálatos lesz. Velük izgultam és drukkoltam nekik szívből a sikerért!
A Trojka mindent meg is tesz azért, hogy senki ne feszengjen, ne érezze magát kényelmetlenül egy pillanatra sem. Tisztában vannak azzal, hogy nem klasszikus színházi produkciót, hanem show-t kell csinálniuk. Olyat, ami másfél órán át leköti a színházhoz szokott közönséget. És fantasztikusan megoldották a feladatot! Izgalmas, izgató a helyszín, zseniális a határok elmosása. Mert mi is történik ezen az estén? Naná, hogy csak azt mondom el, ami mindössze a gátlások vagy az esetleges félelmek, sztereotípiák legyőzésében segít. Minden másért le kell menni az Alterego-ba és át kell élni. És nem egyszer. Mert ez az este valóban egy fantasztikus, mindenkit kielégítő, felejthetetlen aktus, kémia, szexus, vágyak és nedvek keveredése, eget rengető orgazmussal a végén!
És hogy hogyan érik el mindezt? Nos, nagyon egyszerűen, és mégis tiszteletre méltóan kemény munkával. Történeteket mesélnek. Izgalmas, izgató történeteket. Saját és mások történeteit. Egyszersmind a mi történeteinket. Mert csupa olyan dolgot látunk és hallunk majd, amik vagy megtörténtek már velünk is, vagy akartuk, hogy megtörténjenek, de feltétlenül fantáziálunk róluk. Megélt, elfojtott, kimondott és kimondatlan vágyak feszülnek egymásnak a SZX_MCHN-ben olyan erővel, ami végül elementáris felszabadulást és katarzist okoz. Minden értelemben.
A Trojka Színházi Társulás eddig is fontos helyet foglalt el a szívemben. Régóta követem őket, figyelemmel kísérem és nézem az előadásaikat. De ezzel a show-val most valami olyasmit értek el, ami szavakkal nehezen megfogható: olyan ez, mint amikor valaki régóta együtt van a párjával, aki most olyan új élményben részesíti őt, amitől az újra és még jobban belebolondul.
Az estét persze nem csak a történetek és a szabadság levegője teszi csodálatossá. Nagy szerepet játszanak a felcsendülő fantasztikus zenék, amik mellett szinte képtelenség ülve maradni. És persze fontos megemlékezni arról, hogy a produkció sikere egy nagyon fegyelmezett, összeszokott csapat közös, kemény munkájának az eredménye.
A fellépők: Eke Angéla, Nagy Dóra, Réti Adrienn, Bárnai Péter, Ivanics Tamás, Mátrai Lukács Sándor és Lakatos Márk. Mind külön-külön rendkívül bátrak és kockázatvállalók. Személyesek, nyitottak és a legjobb értelemben véve őrültek. Ezen az estén nincsenek fő- és mellékszerepek. Mindenki főszereplő. Mindenki nagy pillanatokat hoz és mindannyiuk karaktere és mondandója beég a lelkünkbe.
Mert arról beszélnek, ami tabu, pedig nem kéne, hogy az legyen. Vagy ami az egyik embernek tabu, a másiknak még bőven belefér. Ki hogyan szereti a szexet? Mit kíván és mit utál benne? Mi izgató és mi lankasztó? Mik a valaha volt legkínosabb és legkellemetlenebb élményeik? Meddig moshatók el és meddig léphetők át a határok, és hol kell közös megegyezéssel kijelölni azokat a határokat, amiket már senki nem léphet át? Mitől jó a szex Neked és mitől nekem? És mi a helyzet a lélekkel? Vagy azzal, hogy milyen ruhában érezzük jól magunkat? Hogyan élhetjük meg a saját nemünket és szexualitásunkat? Megélhetjük-e a vágyainkat és a szexualitásunkat a magunk módján? Létezhet-e szexuális élet a kormányzati elvárásoktól eltérő módokon?
A sok humorral oldott estén azért hardcore határhelyzetek is előkerülnek. Mert ezen az estén nincsenek tabutémák. Minden őszintén és minden pacekba megy. És ettől robban minden egyes néző testében és lelkében is az egész produkció. Mélyre hatol.
A darab alapját képező szöveget a társulat tagjaival és barátokkal készített beszélgetések alapján Závada Péter írta. Az előadás zenei anyagáért Simon Kornél felel. A koreográfus Jessica Simet. A látványról és a csodálatos jelmezekről pedig Lakatos Márk gondoskodik.
Szabad, gátlások és szorongás nélküli lélekkel érdemes készülni az előadásra, és érdemes a vele kapcsolatban megjelenő cikkeket, interjúkat, háttéranyagokat is olvasgatni és nyomon követni, mert ez segíti a befogadást, és a még jobb megélését a produkciónak. Mert van egy hely és este, amikor és ahol nem kell zabolázni azokat a „fránya” vágyakat… Csak bátran!
SZX_MCHN, avagy vágyaink meghurcoltatása – FINÁLÉ (record: Theaterman)
