Leenane szépe – Ahol az esély csak lázálom

Az elmúlt időben felfigyeltem arra, hogy a magyar színházak egyre többet játsszanak Martin McDonagh darabokat. Gondolatkísérletemben arra jutottam, hogy napjaink egyre romló és groteszk történéseihez, fejleményeihez kifejezetten passzolnak az ír drámaíró meglehetősen morbid művei. Naiv lélekkel egy kicsit mindig drukkolok is, hogy egy-egy történet végén minden nyomor és viszontagság után majd győz a jó, a gonosz pedig elnyeri méltó jutalmát. Persze nem így van. Ahogy az életben sem. Sőt, egyre inkább nem, és talán pont ezért fogékony a társadalom, a nézői közösség ezekre a történetekre. Bármennyire keserűnek, nyomorúságosnak, kilátástalannak tűnik is a színpadon megfestett világ, egyre jobban közelít mindennapi valóságunkhoz. A szomorú az, hogy ami korábban groteszknek, abszurdnak hatott, és joggal tudtunk elvonatkoztatni tőle és eltartani magunktól a látottakat, az ma kis hazánkban egyre inkább a mindennapjainkat jelenti. Látlelet.

A Leenane szépe drámát a B32 Galéria és Kultúrtér színpadán mutatta be a Nézőművészeti Kft. A szinopszis szerint valahol az Isten háta mögött éldegél anya és lánya, módszeresen gyilkolva egymás idegrendszerét, időtlen idők óta. És mindez jó eséllyel folyna még így a végtelenségig, hacsak a Dooley testvérek nem kavarnák fel a már amúgy is lábszagú állóvizüket…

Kifejezetten szimpatikus, hogy a színpadi játék hűen követi a dráma cselekményét. Beleértve a végkifejlet fordulatát is, melyhez nem árt vagy ismerni a drámát, vagy megfelelően tudni elvonatkoztatni ahhoz, hogy megértsük, pontosan miben is áll ez a fordulat. Kovács Lehel nagyon szép és emlékezetes előadást rendezett ebből az egyáltalán nem könnyen emészthető történetből.

Az est talán legnagyobb durranása mégis Mag, azaz az anya (!) szerepében látható Mucsi Zoltán. Partnerei a történet szerinti lánya, Maureen (Jankovics Anna), valamint a Dooley testvérek, Pato (Kovács Krisztián) és Ray (Katona László). Az alapkonfliktus anya és lánya között áll fenn. Együtt élnek, és első perctől látszik, hogy nem teljesen önszántukból. Sokkal inkább a nyomor kényszere szülte ezt a helyzetet. Persze lehetne egy ilyen együttélés békés is, ám ebben a kapcsolatban folyamatos a kavarás, a szekálás, egymás szurkálása, a szüntelen adok-kapok. Nem hogy nem tudnak leállni, de egyre durvább és sötétebb dolgokat követnek el egymással szemben. Nehéz eldönteni, hogy az anya, vagy a lány magatartása vérlázítóbb-e. Érzésem szerint mégis az anyától indul a rohadás a történetben. Nyilvánvaló, hogy birtokolni akarja Maureen-t, és az egészen kegyetlen eszközöktől sem riad vissza annak érdekében, hogy célját elérje. A cél pedig nem más, mint magához láncolni és maga mellett is tartani, kisajátítani a lányt. Nem vesz tudomást arról, hogy Maureen-nak is lehetne egy saját élete. Márpedig a történet mutat Maureen számára kiutat ebből a posványból.

Drukkolunk is végig a lánynak, hogy sikerüljön kimenekülnie a kilátástalanságból. Látjuk, hogy maradt benne még valami jó. Hogy a lelkét nem nyomorította még meg teljesen a fizikai és lelki szegénység. Hogy vannak még dédelgetett álmai, és van esélye a szerelemre is. Igaz, hogy csak egyetlen egy: Pato. Aki egyébként szimpatikus fickó, látszólag komolyan is veszi a nőt és annak szerelmét. Látva azonban anya és lánya egyre eldurvuló viszonyát, legyőzi undorát és elvonatkoztatja mindezt attól, amit Maureen iránt érez.

Maureen és Pato is megjárták már Angliát, ahol egyikükre sem várt könnyű élet. Mégis más volt, mint Leenane kilátástalansága. Mert hiába a gyönyörű táj és a csodálatos természet, belülről rohad az egész az ott élő emberek gátlástalan rosszindulata és folyamatos pletykálkodása miatt. Így aztán nincs ép eszű ember, akit ez meg nem fojt, és aki nem próbál meg menekülni innen. Azért ez a történet sokunk számára ismerős lehet, akik életük bizonyos szakaszában a vidék látszólagos nyugalma elől a fővárosba menekültek, ahol az emberek nem ütik az orrukat olyan dolgokba, amihez semmi közük. És bizony saját tapasztalatból mondhatom, hogy a vidéknek ez a csodásnak egyáltalán nem nevezhető bája a mai napig él bizonyos körökben.

Szóval a levegőért meg kell küzdeni. És amikor Pato és Maureen ismét távol kerülnek egymástól, Pato akkor sem hagyja magára a lányt. Levelet ír neki, melyben felveti a közös, új élet megkezdésének esélyét, ezúttal Bostonban. Pato a testvérét, a mindig a háznál lábatlankodó Ray-t bízza meg a levelek szigorúan személyes, kézhez történő kézbesítésével. Szétszórt srác ez a Ray, nem is szívesen járkál fel a házhoz, de persze a rafinált, minden hájjal megkent anya kiimádkozza a levelet a kezéből. Tartalmát megismerve azonnal meg is semmisíti a levelet, így Maureen utolsó esélye, mely az ebből a világból való kitörésre volt fenntartva, szertefoszlani látszik.

Megkezdődik a végső leszámolás anya és lánya között, majd felsejlik a remény, hogy Maureen még utoléri Pato-t, még helyre lehet hozni mindent, még nem csúszott le a boldogságról. Hogy aztán a finálé lázálmokkal keveredő valóságából mit tudnak kihozni hőseink, azt mesélje el a B32-ben maga az előadás.

A darab hangulata és díszlete pontosan olyan nyomasztó, amilyet elvárunk egy McDonagh drámától. Óhatatlanul sokszor eszembe jutott az Átrium bemutatkozó darabja régről, a Vaknyugat. A történetben megemlítésre kerülnek azok a szereplők, akiket már onnan is ismerhetünk, vagy épp a Vaknyugat főhősei (Welsh atya, Conor fivérek). Eljátszottam gondolatban azzal, milyen izgalmas lenne a két történetet egymás mellé tenni a térben, párhuzamosítani és egyszerre eljátszani. Érdekes kísérlet lenne, és nem ördögtől való az ötlet, hiszen a két történet nagyjából egy idősíkon is játszódik, csak más szereplőkre közelítenek rá. Sok viszont a metszéspont. És az alapkonfliktus is hasonló. A Vaknyugatban egy testvérpár nem tud kijönni egymással, a Leenane szépe történetében anya és lánya nem állhatják egymás társaságát.

Mucsi Zoltán mint mindig, most is lubickol a szerepében. Női szerepben a legtöbbet hozza ki a történet komikus elemeiből, máskor viszont fájdalmas és drámai érzések ülnek ki az arcára. Mindamellett, hogy elítéljük, ahogy megnyomorítja a lányát, sajnálni is tudjuk, hogy a saját élete is nyomorúságos, és valójában csak szeretetre vágyik – igaz, a törődést és gondoskodást gonosz, nem elfogadható eszközökkel igyekszik kikényszeríteni magának. A lány szerepében Jankovics Anna szemében tényleg fel tud csillanni a pszichiátriai intézetben kezelendő, gyűlölettel keveredő zavartság, máskor meg a szerelem iránti sóvárgás. Hihetetlen, hogy pillanatokon belül képes ezeket a gesztusokat váltogatni, és nagyon ritka, de valóban a szemével, a tekintetével képes átalakulásokat eszközölni, ami már szinte ijesztően zseniális! Pato szerepében Kovács Krisztián alapvetően szimpatikus figura és elhittem, hogy akarja a lányt. A felelősségvállalással azonban komoly gondjai vannak, nem gondol bele, hogy Maureen szíve törékeny üveggolyó, amivel nem játszhat meggondolatlanul. Képes kiutat mutatni Maureen számára, tud aggódni, hiányolni, szóval szeretni. Ray szerepében Katona László a leginkább vicces figura. Már önmagában azért is, mert jó pár centivel magasabb, mint a házat jelképező díszlet teteje, így ez folyamatos odafigyelést is igényel a részéről, hogy mikor, hol és hogyan áll fel a színpadon. Emellett pókerarccal elmondott elmaradhatatlan monológjai, eszmefuttatásai sok derűs pillanatot okoznak a nézőtéren. Ezt az arcát A Jég óta kiváltképp szeretem, ahol rezzenéstelen mimikával és olyan elánnal képes elmondani összeesküvés-elméleteket, ami elképesztő, és persze nagyon üdítő.

Az előadás végére bennem az fogalmazódott meg, mennyire szomorú kikacsintás is lehet ez a vármegyés, ispáni Magyarországra, annak is a vidéki valóságára. Nem titkolom, hogy bennem a népszámlálás is okozott némi szorongást és félelmet, hogy előbb-utóbb a kényszer még oda is visszaterelhet, ahonnan már eljöttem. Hogy hamarabb beköszönt hozzánk McDonagh szó szerint sötét (értsd: villany nélküli!) világa, mint azt gondolnánk. Hogy leéljük elállatiasodó életünket másokat hibáztatva, magunkat folyton mentegetve. Szomorú jövő…

Fotó: B32 Galéria és Kultúrtér

Olvasói értékelések átlaga:
Még nincs értékelés
Saját értékelésem:

1 thought on “Leenane szépe – Ahol az esély csak lázálom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.