A Rózsavölgyi Szalon előadásai különleges időutazásra hívják a nézőket. Az irodalmi kávéház atmoszférája exkluzív légkört teremt. Belépve azt érezzük, hogy megáll az idő, nyugalom és béke vesz körül. Az emberek finom kávék, teák és ételek mellett társalognak, figyelnek egymásra. A név kötelez: igazi, hamisítatlan, békebeli szalon-hangulat várja az ide érkezőket.
Mindezt a fényt tovább emeli a kávéházi teremben kialakított színpad és az itt látható kamara-előadások. Érdekes kettősség, hogy általában kevés szereplővel operáló, mégis nagyon hatásos, elgondolkodtató, lélekbe mászó, katartikus darabok alkotják a repertoárt. A színházi világot mostanság sújtó áldatlan állapotok ellenére (vagy talán épp ezért) szinte minden este van előadás, a hosszú évek óta műsoron lévő produkciók mellett rendszeresen érkeznek új bemutatók is. A Szalon az indulásakor magasra tette a mércét a színvonalat illetően, és ezt azóta is tartják, s ha lehet, még tovább emelik.
Ebbe a miliőbe tökéletesen illeszkedik Jordán Tamás egyszemélyes stand-up estje. Ő maga határozza meg így a műfajt. Felidézi, hogy a stand up Magyarországon nagyon régóta létezik, ősidők óta művelik nagyjaink, csak ők még nem adtak neki nevet, vagyis nem tudták, hogy ez a neve. Most viszont, hogy már nevén nevezzük a műfajt, érdemes áttekinteni, mennyi profi művelője van. Hiszen mit csinál a stand up-os? Beszámol a közérzetéről, történeteket mesél el. És mit csinálnak az írók és a költők? És mit tesz ezen az estén Jordán Tamás? Ugyanezt. Az este elején bevezet pár szabályt, melyek kötelező érvényűek a nézőkre, de ezek be nem tartásával még nem találkoztam… 🙂
A színművész a saját életének, pályafutásának gazdag kútjából merít történeteket. Nem tesz mást, csak mesél. Csupa olyan izgalmas, vicces, humoros, ironikus, szórakoztató, megrendítő, vagy épp félreértéseken alapuló sztorit, melyek megtörténtek vele. Igazából ezen az estén két különleges meglepetést is kapnak a nézők. Jordánról köztudott, hogy nagy mesélő: megtiszteltetés és igazi élmény hallgatni, ahogyan ő történeteket mesél. A sajátos humorával, lebilincselő előadásmódjával magával ragadja a hallgatóságát. És nem csak az értékes, amiket elmond, hanem az is, ahogyan teszi ezt. Azt is tudjuk róla, hogy nagyon szeret, és nagyon tud is verset mondani. (Ő nem szaval. A hátán szaladgál a hideg ennek a szónak még a kimondásától is. Ő verset mond). Aki ellátogat az önálló estre, ezt a két különleges élményt egyben kapja meg.
Jordán Tamás amellett, hogy elmondja a történeteit, begördít a Szalonba egy trójai falovat. És amikor egy-egy sztoriban olyan pontra ér, ami ismerős lehet máshonnan, mert valaki már megírta korábban, amit ő megélt, kinyílik a faló oldala. És kibújik belőle József Attila, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, vagy épp Radnóti Miklós. A színész a történetei közé becsempészi a legnagyobbak verseit. Így egy nagy kerek egész jön létre, ahol minden összeér és kapcsolódik. Több ez, mint egy beszélgetős est, de több egy verses előadó estnél is. A kettő együtt, egymást kiegészítve elevenedik meg.
A legutóbb Tamás kis számolás után szembesült azzal, hogy már körülbelül százötvenszer adta elő ezt a műsort. Budapesten és vidéken egyaránt. Én is többször láttam már az estet. Mégis minden alkalom más egy kicsit. Mindig úgy éreztem, mintha először látnám. Pedig nagy kihívás egy színésznek az, hogy egy személyben közel két órán át lekösse és magával ragadja a közönséget. Nincs színészpartnere, nincsenek párbeszédek, nincs menekvés. Csak ő van, a történetek és a versek, amiket magával hozott. Következésképpen ő egy személyben felel azért, hogy mindenki jól érezze magát és élményekkel telve induljon haza.
Jordán Tamás a végzettségét tekintve műszaki ember. Tisztában van azzal, hogy minden sorozat véges. És valóban, minden este azzal a feltételezéssel él, hogy talán épp ezen az estén ér véget a sikersorozat. Az elmúlt százötven alkalom azonban eddig megcáfolta ezt a feltételezést, a nézők lenyűgözése és az elismerő pillantások sosem maradnak el. És nincs két egyforma este. Amikor én láttam legutóbb, fantasztikusan egymásra talált a színész és a közönség. Igazán értő és fogékony nézők gyűltek össze, együtt rezdültek az előadás minden mondatával. Ez pedig szinte tapinthatóan inspirálta a színészt. A szemében felcsillanó őszinte öröm és hála mellett még jobban odatette magát. Megszületett egy olyan pillanat, amikor a színész és a közönség egymást erősítve váltak eggyé.
És hogy miért annyira szerethető? A leginkább talán a közvetlensége miatt. Nagyon szereti a közönséget, tényleg mindent megtesz a nézők szeretetéért. Beszélget, kommunikál, kíváncsi, nyitott ember. Nem csak a színpadon, hanem azon kívül is. Bármikor szívesen vált szót a nézőkkel, minden korosztállyal, interaktív és kíváncsi személyiség. Nagyon szereti a fiatalokat, és szót is ért velük. Olyan tiszteletreméltó művészi alázat árad belőle, ami igazán emberivé, szerethetővé teszi. Nem csak az előadást, a történeteket, a verseket, de őt magát is.
Az est címe is beszédes. Kicsit talán az előadóra is igaz ez a „széllel szembe” mentalitás. Az árral szemben úszás ellenére mégis beérnek munkájának gyümölcsei. Ennek legújabb bizonyítéka, hogy a közelmúltban Szombathely díszpolgárává avatták. Persze aki hall erről, egyöntetűen azt mondja: ez már nagyon régen kijárt, sőt, sok más díj is járna. Ami teljes mértékben igaz is. De ismerve a honi elismerési értékrendet és rendszert, kiemelten nagy eredmény, hogy még szembeszélben is sikerül.
Jordán Tamás élet- és munkapéldája számomra pont azt tanítja, hogy ha az ember hisz valamiben, teljes bedobással és kitartással tesz és harcol érte, az eredmény nem marad el. Rögösebb az út és több a leküzdendő akadály, de ettől válik még értékesebbé, amikor végre sikerül. Ez pedig kitartásra, hitre és alázatra nevel. Amit nem csak tőle személyesen, de az általa elmondott verseken keresztül is kiválóan meg lehet tanulni. Egy ilyen személyiség és est igenis képes kapaszkodót nyújtani és reményt adni egy reménytelen, igazságtalan világban. És ha ő, hetven felett is dacol és nem adja fel (miközben a huszonéves csillogás még mindig ott ragyog a szemében, ha egy versben a nőkről, vagy a szerelemről esik szó), akkor nekünk is össze kell szedni magunkat és követni a példáját. „Adódjatok össze!”
Szívből kívánom, hogy sokszor és sok előadásban láthassam még Jordán Tamást: a színművészt, a színigazgatót, a verselőt, a stand up-ost, az embert. Az ízig-vérig irodalmárt, aki nem ismer kompromisszumot, ha a versek, a költészet értékéről, világban betöltött szerepéről van szó. Nemzedéke kiemelkedő személyisége, aki úgy őrzi és viszi tovább a lángot, mint talán senki más. Isten éltesse és tartsa meg sokáig őt a magyar irodalomnak, versnek, művészetnek.
Az este során elhangzó versek:
Karinthy Frigyes: Nihil
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
Radnóti Miklós: Kolumbusz; Ifjúság; IV. ecloga (részlet)
József Attila: Tanítások (részlet); Erősödik; Elégia; Istenem
Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn
Babits Mihály: Esti kérdés
…és még néhány extra meglepetés 🙂
Fotó: Rózsavölgyi Szalon
[pvcp_1]
